Egy időgép, egy csodálatos portugál sziget és rengeteg boldogító igen. Hogyan is kapcsolódhat mindez egymáshoz? Például úgy, ha Álovits Bálint eddigi munkásságára vetünk egy pillantást. Mi a budapesti Bauhaus-stílusú lépcsőházakat ábrázoló képei kapcsán figyeltünk fel rá, majd az is kiderült, hogy a „Time Machine" című sorozat azóta nemzetközi elismerést szerzett. De a művész már ezt megelőzően is készített különleges Budapest fotókat. A fényképezéshez és a városhoz fűződő viszonyáról is megkérdeztünk Bálintot.
WLB: Mióta fotózol és hogy kezdődött a fotók iránti érdeklődésed?
Álovits Bálint:
Mindig is erős késztetést éreztem az alkotásra. Anyukám divattervező, tőle örökölhettem ezt a beállítottságot. Kisebb koromban sokat rajzoltam, először papírra, majd az utca falaira, zenéket írtam/kevertem, de egyik sem volt az, amit kerestem.
2008-ban, a gimnázium befejeztével, fél évet Portugália egy kicsiny szigetén töltöttem, és ennek apropóján kaptam anyukámtól egy kompakt fényképezőgépet, de azzal még semmi komoly célom nem volt. Teljes laikusként, átolvastam, hogyan kell használni, nézelődtem az interneten, hogy egyáltalán mit is tud az én kis Fuji gépem. Eleinte lefotóztam mindent, amit érdekesnek találtam, később egyre tudatosabban készítettem a képeket, napról napra, egyre többet.
Mikor hazatértem Madeiráról, már pontosan tudtam, hogy ez az, amiben megtaláltam önmagam.
WLB: Mikortól foglalkozol komolyan a fényképezéssel?
Álovits Bálint:
2009 óta. Ebben az évben kezdődött az esküvő fotózás is. Először másodfotósként mentem, egy azóta jóbarátom mellé, és mivel csak kisegítőként dolgoztam, nem volt rajtam akkora nyomás és felelősség. Olyan pillanatokat igyekeztem lefotózni, amik mulandóak, figyeltem az emberek viselkedését, hogy milyen mozdulatot milyen momentum követ. Így alakult ki a jelenlegi stílusom, amit leginkább a street photography-hoz szoktak hasonlítani. Természetesen emellett fotóztam több más dolgot is, de mindig is a letisztult dolgok tetszettek, függetlenül a témától. Az építészeti fotók is régóta érdekelnek, talán ez az oka, hogy létrejöhetett a „Time Machine” project.
WLB: Emlékszel a fotózáshoz köthető első sikerélményedre?
Álovits Bálint: Az első meghatározó élményem, még 2008-ban volt, amikor is, egy borongós téli este, poénból, a konyha lámpa fényénél, amit sütőpapírral lágyítottam, lefotóztam édesanyám színesceruzáit, körberakva színskála szerint, szív alakot formálva belőlük. Ezt néhány napra rá, a Flickr nyitóoldalán kötött ki, amire az angol Dulux festékcég is felkaphatta a fejét, mert pár napra rá megvásárolták tőlem a képet.
WLB: Említetted, hogy éltél Madérán és a képeid arról is tanúskodnak, hogy azóta vissza is tértél a portugál szigetre. Mit jelent/jelentett neked ez a hely?
Álovits Bálint:
Már többször jártam a szigeten, először 2005-ben a szüleimmel, majd ezután minden évben. 2008-ban egyedül, illetve idén augusztusban egy hónapot ismét ott pihentem. Véleményem szerint, néha itt kell hagyni a „kis világunkat”, egyedül kell lenni, elgondolkozni azon, hogy merre tartunk, mit akarunk. Úgy érzem, ilyenkor mindig új emberként térek vissza Budapestre.
WLB: Honnan jött a Time Machine ötlete?
Álovits Bálint:
Az ötlet maga hirtelen felindulásból jött, idén tavasszal. Szerettem volna egy komplett, átgondolt projektet készíteni, nem csak egy-egy szép képet. A csigalépcsők geometrikus elrendezése mindig is nagyon tetszett, és úgy rémlett, hogy itthon vannak olyan lépcsőházak, ahol különleges szépségek találhatóak. Hosszas utánajárás ereményeként, végül sikerült összegyűjteni a helyszíneket, már csak az volt a kérdés, hogyan jutok be a házakba, de ezt is sikerült megoldanom.
Négy kép a Duna Park, kettő a Sarki Fűszeres épületében készült, két képet a Rákóczi úton, az Astoriánál lévő sarokházban fotóztam, kettő pedig egy Margit körúti ház lépcsőit ábrázolja.
Az igazán nagy meglepetés és öröm akkor ért, amikor az X6 Galéria is felfigyelt a képekre a Budapest Fotópályázatukra leadott anyagomban. Így november óta az egész Time Machine sorozat, négy különböző méretben és installációban is megvásárolható az X6-ban.
WLB: Mik a terveid?
Álovits Bálint: Jelenleg a BKF
Fotográfia szakán vagyok hallgató, szeretnék egy szép diplomamunkát készíteni és jövőre végezni. Mivel még érzek magamban ambíciót a tanulásra, ezért külföldön szeretném folytatni tanulmányaimat, mesterszakon. Rengeteg ötletem van még, és persze még fejlődnöm kell az alkalmazott munkák terén is.
WLB: Budapesten mit fotóztál eddig?
Álovits Bálint:
Még 2010-ben készítettem képeket a városról egy 45mm-es Tilt-Shift optikával.
Ezt a fajta optikát legfőképp az éptészeti fotográfiában használják, a párhuzamok megtartása miatt, a Tilt funkciójával vicces, terepasztal hatású képeket lehet vele készíteni.
WLB: Van kedvenc fotósod?
Álovits Bálint:
Nagyon sok fotóst szeretek, de talán akit kiemelénék, az Henri-Cartier Bresson. Az ő stílusa hatott rám a legjobban, amikor elkezdtem esküvőket fotózni.
WLB: Kedvenc budapesti helyeid?
Álovits Bálint: Külker Park Strand, János-hegy. Bazsalikom Bistro, Good Bar Good Burger, kolor.
WLB: Buda vagy Pest?
Álovits Bálint:
Buda, a nyugalom és természet közelsége miatt. Persze rengeteg dolog van, amiért az embernek Pestre kell menni. Akad abban a zsongásban is jó pár dolog, ami megszólít engem!
