Miután írtunk a Drechsler palota történetéről, a régi trafikokról, a leggyakrabban változtatott utcanevekről, várostörténeti sorozatunkban most a Corvin negyedről meséljük el, hogy mi volt régen a helyén, milyen könnyítő és nehezítő tényezők szegélyezték a tervezést, hogyan sikerült a metróállomást átneveztetni, miért pályáztattak meg mindent, mit jelent az orvosi egyetem közelsége, áldás-e vagy átok, hogy nem kellett mozit építeni, és mi a következménye annak, hogy a tulajdonosok matematikusok.

Az 1885-ös térképen már megvan a Nagykörút, a mai mozi helyén akkor még a Gschwindt likőrgyár működött. Egy idő után költözniük kellett, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa elrendelte, hogy a Nagykörút környékén nem működhetnek ipari létesítmények.

Helyén a részvénytársasági formában működő Corvin Mozgóképszínház 1922. november 21- én nyílt meg, megjelent Horthy Miklós kormányzó, József főherceg, a kormány több tagja, és szellemi elit is képviseltette magát, Kosztolányi Dezső saját, erre az alkalomra írt versét szavalta el. A mozi később mindig, minden technikai újítást bevezetett, anyagi értelemben mégis kudarcok sorozata volt.

A környék a két világháború között igen vegyes képet mutatott. Az 1916-ban bevezetett lakbérstop miatt nem sok új ház épült, a tízes évek modernebb házai között megmaradtak a rosszabb állagú, komfort nélküli kis épületek, sőt foghíjak, akkori nevén grundok is. Ezt az állapotot csak rontotta a világháború pusztítása és az azt követő évtizedek állami nemtörődömsége. A reményt a Kádár rendszer a bontásban és a lakótelepekben látta, a tervek szerint a Tömő utcában indult lakótelep-építkezés elérte volna a körutat.

A rendszerváltás után itt is a privatizációval próbálkoztak, de a folyamatot leállították, mert nem volt értelme az állapotokat konzerválni, továbbá a rossz állapotú épületeket nem akarták, illetve tudták megvenni a rossz körülmények között élő bérlők. Ehelyett egy nagy célt tűztek ki maguk elé: Józsefváros rossz imázsának javítását. A szlömösödést meg akarták állítani, sőt vissza akarták fordítani a folyamatot – ezt szaknyelven dzsentrifikációnak hívják. Erre azonban a régi szegényes épületállomány nem volt alkalmas.

A bontások okozta megrázkódtatások kezelése a RÉV8 önkormányzati cég dolga lett, az új városrész megtervezéséhez és felépítéséhez külső partnert kerestek, és azt egy vargabetű után a Futureal Csoportban találták meg.

Ők kezdettől fogva egy teljes városrészt képzeltek el, amelyben egy városlakó minden igényét ki tudják elégíteni: itt lakhat, ehet, vásárolhat, sportolhat. Nem csak lakásokban, hanem bevásárlóközpontban és irodákban is gondolkoztak, hiszen a telkek egy része megfelel az ingatlanfejlesztői szabálynak: akkor kifizetődő a kereskedelmi hasznosítás, ha metróállomás van maximum 300 m távolságban. Ez a pláza annyiban különleges, hogy egy külső sétánnyal szimbiózisban él. Szándékosan kevés éttermi bérlőt kerestek, hogy nehogy elszívja a vevőket a sétány vendéglátó helyeitől. A külső és belső tereket igyekeztek számos design elemmel összekötni. Ugyanazok például a lámpatestek és a kőburkolatok kívül és belül. A sétányon nincs sok zöld, annál több van a hatalmas belső udvarokban. A föld alatt összesen 2500 parkoló épült meg, de sem a beálló, sem a távozó autók nem keresztezik a sétány gyalogos forgalmát.

A plázaépület számos titka közül az egyik, hogy a tűzoltóság előírása szerint az épülettel lezárt Vajdahunyad utcán szükség esetén végig kell tudnia menni a tűzoltóautóknak. Ezért az üvegfalak nyithatóak, és a passzázs e szakasza hatalmas teherbírású.

Az új negyed központi szervező ötlete korán kialakult: a 36 méter széles sétány. (A gondolkodás elején vezető építészirodákat és diákokat is bevontak a folyamatba, még a Harvard Design School egy csapata is dolgozott rajta egy fél éven át). A sétányra a pláza éjjel-nappal nyitva lévő bevásárló-passzázsán át lehet eljutni. Jelenleg a sétány második harmada épül – a válság jelentősen lefékezte az építkezés lendületét, de a fejlesztő elhatározása szerint a sétány mentén folyamatosan épülnek az új lakóépületek.

A lakások átlag mérete 55 négyzetméter, azaz ennél kisebb és nagyobb is van bőven. A sétányról nem is látni a magasabb emeletek kellemes teraszait. Némelyik épületben egyes lakások a magasban, egy-egy nagy méretű nyílás felett helyezkedik el. A fejlesztő cég tulajdonosai, eredeti képzettségük szerint matematikusok – kiszámoltatták, hogy jelent-e plusz költséget az áthidaló szerkezet, vagy bőven megéri a jobb kilátás ára. Az utóbbi derült ki.

A fejlesztők mindvégig szem előtt tartották az építészeti és design-minőség lehető legmagasabb fokát. Külön pályáztatták az egyes épületeket, a tájtervezést, az arculati elemeket. Az utóbbi kettőt külföldi cégek nyerték el. Az ilyen méretű ingatlanfejlesztések sok számításon alapulnak: a lehető legmagasabb minőséget kell építeni, mert hosszú távon az éri meg, de a felfutás évei alatt a lehető legközelebb kell kerülni a megtérüléshez. A bevásárló- központok méretezésénél például évtizedek alatt bebizonyosodott, hogy egy adott négyzetméternyi kereskedelmi területet akkor éri meg építtetni, ha a naponta betérő vásárlók száma eléri ugyanazt a számot. A Corvin Plaza esetében már elérték ezt a számot, igaz, ebben az áthaladó forgalom is benne van.

A gyalogos sétány számára a nagy problémát a Corvin mozi mint „dugó” okozta – hiszen nem volt és nincs közvetlen körúti kijárat és láthatóság. Ezért gyalogos zónává változtatták a Corvin közt, és sokáig foglalkoztak a körútig vezető ikonikus térelemmel. Végül is a pláza kapuinak anyagából, az ún. „korten-lemezből” (hétköznapi nyelven: rozsdás vaslemezből) készült elemek jelentették a megoldást, a belekombinált villanyújsággal együtt (Szöllősy Barbara és Pyka Zsolt terve.) Annak viszont nagyon örültek a fejlesztők, hogy nem kellett nagy költséggel mozitermeket építeni a plázába, amely méretét tekintve nagyjából akkorra, mint az Allee bevásárlóközpont, ám odabent sokkal kisebbnek és intimebbnek érzi az ember, mert nincsenek oldalfalai – tűzfalak közé építették.

Az ismertségben valóságos áttörést hozott a metróállomás átnevezése (évtizedekig Ferenc körút volt a neve). Ezt úgy sikerült elérni, hogy maga a főváros is éppen rendet akart tenni a villamos- és metrómegállók között (hogy legyenek végre azonos nevűek az egy helyen lévők), és így találkozott az alulról jövő kérelem és a felülről jövő akarat.
Nagy könnyebbség a SOTE, az orvosi egyetem közelsége. Több ezer külföldi hallgatója közül sokan itt laknak a negyed új lakásaiban. A diákok itt megtalálnak mindent, amire szükségük van: boltot, fitneszklubot, éttermet. A nagy méretű, uszodával is felszerelt Life 1 Wellness napi 1000 látogatójának több mint fele külföldi. Az ő egyik kedvencük A Grund romkocsma, amely egy szerencsére megmaradt műemlék épületben működik – jelképes értelemben az is a Corvin-Szigony projekthez tartozik.

A válság ugyan lefékezte az építkezést, de ha lassabban is, minden meg fog épülni. Jelenleg a Klinikák metróállomásnál tervezik az új irodatömböket. A fejlesztés modelljén jól látható, hogy arrafelé egészen különleges alakú tömbök lesznek. A befejezés várható dátuma: 2020 körül. Akkor újból beszámolunk a helyzetről.

- A Corvin negyedről szóló írásunkat a Corvin Plaza szponzorálta -