WLB: Mesterséged címere?
Breakone:
Kicsit fals ezzel bemutatkozni, de mindketten a MOMÉ-n végeztünk, tervezőgrafikán. Én elsősorban festészettel foglalkozom, de az egész a graffitiből indult. A graffiti stílusom fejlesztése érdekében kezdtem el komolyabban foglalkozni a rajzzal, ami aztán magával hozta a továbbtanulást. Vászonra is szoktam festeni, bár mostanában ez nem annyira jellemző, ezen kívül pedig Kati hatására elkezdtem tetoválni is. Egyébként szabadidőnkben néha iszunk, és táncos mulatságokon ugrálunk.
Kati:Főállásban tetoválok, illetve szabadúszó grafikusként is vállalok munkákat.
WLB: Hogyan definiálnád a stílusodat, mi az, ami egyedivé teszi?
Breakone:
Nálam a graffitis, színesebb, figuratívabb kompozíciók dominálnak. Szeretem az aprólékos, nagyobb türelmet igénylő munkákat, és fontos, hogy valamilyen sztorira épüljön az egész, hogy legyen mögötte tartalom. A stílusom a kortárs és klasszikus festészeten át egészen a képregényekig mindenféle vizuális műfajból táplálkozik.
Kati:
A grafikai munkáimra a különféle tetoválási stílusok elég hatást gyakorolnak, ha egyet ki kell emelnem, a neotradícionális vonalat mondanám, a klasszikus művészetből pedig a szecessziót. Annak ellenére, hogy a tetoválásban szeretek használni bizonyos kliséket, ezeket próbálom úgy átalakítani, hogy mindig más formában jelenjenek meg. Én ebben látom az egyediség kulcsát, a sokszor látott dolgok újraértelmezésében. Egyébként mostanában sokat foglalkozom kalligráfiával, a diplomamunkám is erre épült.
WLB: Hogyan változott a tetoválás elfogadottsága az elmúlt néhány évben?
Kati:
Szerintem egyre elfogadottabb, még annak ellenére is, hogy Magyarország nem feltétlenül jár élen morális trendek terén. Már itthon sem mondják azt, hogy nem jöhetsz hozzánk dolgozni, mert tetkód van, inkább elintézik annyival, hogy én ezt nem rakattam volna magamra. Nagy divat lett a tetkó, ami részben jó, részben rossz, bár hála istennek a nagyon sablonos minták elkerülnek.
Breakone:
Szerintem a tetoválásban lezajlott változások közül a legnagyobb pozitívum, hogy egyre könnyebb olyan művészt találni, akiben megbízhatsz, és így egy adott mű nem egy konkrét kérésre, hanem a két fél közötti interakcióra épül.
WLB: Tetoválásnál milyen a rossz kuncsaft?
Kati:
Volt egy vendég, akinek a barátnője portréját csináltam. Az első alkalom után lefényképeztette a tetkót, és átküldött egy fotót, amin félig a tetoválás volt, félig pedig az eredeti fénykép, és sárgával bekarikázta, hogy szerinte hol nem stimmel. Négy pontot jelölt meg.
WLB: A WNDRLND-es vendégszereplésetek miről fog szólni?
Breakone:
Az agymenésről. Lesz helyszíni festés, kalligráfia, és megpróbálunk összedolgozni.
Kati:
Amit eddig még nem nagyon próbáltunk. Azt szeretnénk, hogy közös képek szülessenek, egy felületen. Kiváló alkalom lesz a kísérletezésre.
WLB: Hogyan jellemeznéd Budapestet?
Breakone:
Egy időben imádtam Pestet, persze ez nem azt jelenti, hogy most utálnám, csak régebben sokkal élhetőbb helynek tartottam. Húsz éves koromban, részeg estéken, gyakran éreztem azt, hogy átölelném a várost, most már inkább az van, hogy örülök, ha kicsit visszaölel.
Kati:
A 16. kerületben laktam, onnan jártam be egy belvárosi gimibe, és akkor ismerkedtem meg igazán Budapesttel. Nagyon szeretem azt, hogy van éjszakai élet, hogy nullától huszonnégyig lehet bulizni. Fontos még az is, hogy vannak olyan helyek, házak, amelyeknek története, mesélnivalója van, ez szerintem sokkal értékesebb, mint bármi, ami új és csilli-villi. Az apró részletek miatt – egy régi, szépen megfestett házszám, egy díszes kerítés – is különleges a város, ezeket mindig figyelni szoktam sétálás közben. Amit nem szeretek Pestben, az az, hogy az emberek nem figyelnek egymásra, nem segítenek egymásnak, és úgy általában barátságtalanok.
WLB: Van kedvenc helyed a városban?
Kati:
A Caesar, zenei szempontból az A38, sétálni pedig a belvárosban – Király utca, Nagymező utca, Bajcsy – szeretek. Az Ifjúsági park is a kedvenceim közé tartozik, régebben mindig be akartam mászni.
Breakone:
Én is a Caesart mondanám, és úgy általában véve szeretem a hetedik kerületet. Nagyjából 3-4 éve költöztem Pestre, előtte budai voltam, és sok időt töltöttem a Tabánban, a Filozófusok kertjében, és rengeteget lógtunk az Alagút tetején.
WLB: Mik a terveid a közeljövőre nézve?
Breakone:
A sok különböző tevékenységet egy tető alá hozni, koncentráltabbá tenni, és a későbbiekben valamilyen saját projektbe fogni.
Kati:
Létrehozni egy közös vizuális stúdiót, és elindítani egy saját streetwear-márkát. Elméletben mindkettő jól működik, de a gyakorlati részéhez pénz kellene.
