WLB: Hogyan lettél művész?
Erika:
Nekem ez valamilyen szinten adott volt, mert a családom minden tagja művész, tehát igazából én ebben nőttem fel.
Nem is tudnék semmi más normális munkát csinálni. Általában elég gyorsan beleunok a dologkba, ez viszont az, amiben megtaláltam magam. Szeretem úgy csinálni a dolgaimat, ahogy én akarom, és nem szeretem a kötöttségeket. Meg aztán, nem szeretem annyira a pénzt sem, hogy nagyon sokat dolgozzak érte.
WLB:
Mivel foglalkozol civilben?
Erika:
A Képzőre járok és tervezőgrafikát tanulok, és már lassan végezni is fogok, de ez annyira nem az én világom. Szerintem ez inkább azoknak való, akik ezen keresztül meg akarják mutatni, hogyan tudnak teljesíteni, én pedig nem tartozom közéjük. Egyébként elég lusta is vagyok, bár ettől függetlenül tényleg sokat melózok a saját dolgaimon, és a tanárok ezt értékelik. Általában ötöst kapok, amin magam is meg szoktam lepődni.
Ezen kívül zenélek is, elsősorban a 40 Days-ben, ahova nagyjából másfel évvel ezelőtt hívtak meg, illetve csinálom a szóló cuccomat, ami igazából egy nagyobb szabású művészeti projekt része. De ennek egyelőre nincs neve, és viszonylag titkos is, bár most szombaton úgy néz ki, hogy lesz belőle egy leegyszerűsített, mini bemutató a
wndrlnd-ben , amitől kicsit félek. Ezeken kívül közreműködéseket nyomok, többek között az új Glow lemezen. Ezt őszre tervezzük. Amúgy szeretek így közreműködgetni. Például a Zomblaze-zel is dolgoztunk együtt a "New Age" Ep-n, ami elég jó lett. Remélem lesz még sok ilyen.
WLB:
Játszol valamilyen hangszeren?
Erika:
Nem. Énekelek. Megpróbáltam megtanulni gitározni, de nem nagyon sikerült.
WLB:
Hogyan definiálnád a művészetedet? Miben egyedi, amit csinálsz?
Erika:
Szerintem csak annyira lehet egyedi amennyire én magam az vagyok, mert teljesen magamból dolgozom. Minden amit csinálok, az a saját reakciómat tükrözi. A munkáim mind saját kínlódások, viszont formailag próbálok összegyúrni valamit abból a sok dologból, amit látok, és mindig a legjobb kifejezesi módot keresem.
Szóval hatások azért érnek, de ezeket igyekszem a magam képére formálni, és egy egységes összefogott stílust szeretnék kialakítani.
Ha valamin érzem hogy tetszik, kísérletezgetek vele, de ha nem tettem még teljesen a magamévá, akkor nem is tudom igazan szeretni az adott képet, mert olyan mintha nem is én csináltam volna.
WLB: Mi a legjellemzőbb a munkáidra?
Erika:
Azt hiszem elég jellemző a munkáimra hogy olyanok, mintha csak úgy össze lennének csapva, de nálam a spontán megfogalmazás meg a komponálas nagyon fontos.
Igazából nem szeretek sokat foglalkozni egy-egy képpel, csak ameddig éppen elérem azt az érzest, ami a fejemben megszületik. Ilyenkor meg már abba is hagyom mert ha túldolgozom akkor nem lesz jó. Egyébként sokszor csak annyi hiányzik nekik ahhoz, hogy jók legyenek, hogy jó nagy fekete flekkekkel teleküldjem őket. Meg persze ráirkálom, amiket gondolok közben, és végül ez lesz a kép címe.
WLB:
Van esetleg példaképed, aki nagy hatással van rád?
Erika:
Nem szeretem, ha valami konkrét hatást veszek észre a munkámon. Addig nem tudok megnyugodni amíg teljesen bele nem simítom az eszköztáramba a dolgokat. Ezen amúgy mindig sokat agyalok, amikor találok valami inspiráló motívumot.
Meg úgy egyébként szerintem nem jó túl sokat mások munkájával foglalkozni ahelyett, hogy a saját dolgaimat csinálnám.
WLB:
Vannak visszatérő motívumok a munkáidban?
Erika:
Igen, mindig van valami, amire rákattanok és rengeteget használom. Mostanában ilyenek a virágok, meg a madár, Bár ezt most főleg azért használtam, mert itt a wndrlnd-ben a természetben vagyunk, és ez szerintem jól illik ide.
Volt amúgy egy időszakom, amikor mindig kapucnis alakokat rajzoltam arc nélkül. Valamiért nem szeretem az arcokat. Nem is tudom úgy megfigyelni az embereket, hogy jó portrékat tudjak rajzolni róluk. Meg egyébként is úgy gondolom, hogy az arc túl meghatározó, és behatárolja az adott karaktert. Ezt pedig nem szeretném. Régebben elég sokat foglalkoztam kezekkel is, még matricákat is csináltam, amiken kéz van.
WLB: Hogy néz ki nálad egy buli? Hova jársz? Mit csinálsz olyankor?
Erika:
Van, hogy hetekig nem megyek sehová, csak otthon dolgozom, próbálok dolgozni, vagy egyszerűen csak kínlódok. Viszont hullámokban rámjön néha, hogy úristen muszáj innom és más emberekkel dumálnom mert már szinte kifolyik az agyam.
Szeretek szórakozni, de elégge bekeményítek olyankor, és még egy-két nap után is kivagyok tőle. Ja, meg amúgy az üres pénztárcám sem bírja az éjszakákat.
Ha viszont megyek, akkor leginkább a Deák tér és a Király utca környékén szoktunk lógni, meg ahol éppen ismerősök játszanak. Aztán persze a vége mindig a Caesar.
WLB:
Mik a jövőbeli terveid?
Erika:
Hosszabb távon a tervem az, hogy szétdolgozom magam, es annyi grafikát, festményt, installációt, készítek, amennyit csak tudok. És emellett meg szeretném a zenét is minél jobban a munkáimhoz igazítani, hogy ezzel még megfoghatóbbá tudjam tenni a témakat és a hangulatokat, amiket ki akarok fejezni. Igazából csak ez a célom, semmi más tervem nincsen, és őszintén remélem hogy sose kell az életben mással foglalkoznom.
A közelebbi jövőben pedig szeretnék csinálni peldául egy szép nagy kiállítást egy rendes galériaban itt Budapesten, be akarom fejezni a lemezemet a télre, és elkezdeni a nagyszabású hiperszuper diploma-projektemet. Nagyjából ennyi.