Budapest arcai - János, a Taxi Plus sofőrje

WLB: Hogyan lesz valakiből taxis?

János:

Én eredetileg vendéglátós vagyok, a sofőrködés csak később jött.


Annak idején, amikor elkezdtem a szakmámat, akkor gondoltam rá, hogy jó lenne valami máshoz is érteni, arra az esetre, ha esetleg történne valami. Szóval leraktam a hivatásosjogosítványt, mert akkor az kellett hozzá, és mivel később egy betegség miatt abba kellett hagynom az addigi munkám, belekerültem a taxizásba. Úgy hozta az élet, hogy kénytelen voltam váltani.
De én nem vagyok profi, és nem vagyok túl jó taxis sem szerintem.

Ismerek olyanokat, akik ha hallanak egy címet, akkor GPS nélkül is azonnal tudják, hogy hol van az adott hely, hogyan kell oda eljutni. Ebben a szakmában, aki gyorsabb és hatékonyabb, az a jobb, és esetleg amíg az egyik kolléga csak gondolkozik, addig a másikhoz már be is ült a kuncsaft.


Az pedig nagyon zavaró például, amikor beül a vendég, és másfél percig még a GPS-t nyomkodja a sofőr, ahelyett, hogy elindulna végre. Emiatt már láttam utast kiszállni és a mögötte lévő autóba beszállni.


WLB: Mi a legjobb dolog taxizásban?
János:

A szabadság. Nekem, mint egyéni vállalkozónak, nincs főnököm, ami nagyon jó. Ha én most azt mondom, hogy hazamegyek, mert esetleg elegem van, akkor megtehetem. Persze aztán le kell majd később dolgozni, hogy legyen pénz, de tulajdonképpen nem szól bele senki, hogy mikor mit csinálok.

WLB: Mi benne a legrosszabb?

János:

A legrosszabb dolog benne a kocsi, illetve annak költségei.


Van otthon egy dobozom, amiről tudja a család, hogy nem lehet belenyúlni, mert az a pénz az autóra van. De persze sokszor az ember rossz napot fog ki, rossz utasok ülnek be, és sajnos a vendégnek mindig igaza kell hogy legyen.

WLB: Ki számít rossz utasnak?

János:

Rossz utas hivatalosan nincs, de amúgy nem hivatalosan meg van.


Nem szeretjük például azt, aki nem fizet, aki felidegesíti a sofőrt, és akire negyed órát kell várni, aztán pedig elkezd sürgetni, mert késésben van. Van aki még azt is megmondja, hogy merre menjek. Elképesztő figurák vannak, mondjuk néhányukon jól lehet szórakozni.

Volt olyan például, aki a Tömő utcába akart menni. Megkérdeztem, hogy Táncsics Mihály házába megy-e, amivel kapcsolatban később azt reagálta, hogy “Ha Táncsicsé a ház, akkor miért nem hozza rendbe”. Vannak ilyen történetek.
WLB: És ki a jó utas?
János:

Akivel az úton el tudjuk egymást foglalni. Én egy beszélgetős fickó vagyok, és jó, ha ezt valaki kihasználja.

WLB: És volt esetleg oylan fuvar, ami örökre emlékezetes lesz?

János:

Egyszer leintett egy házaspár, és azt mondták, hogy Tihany az úti cél. Én meg rákérdeztem, hogy hány szám, mire ők azt mondták, hogy nem egy utcáról, hanem tényleg Tihanyról beszélnek. Akkor meglepődtem, de persze elvittem őket.


De olyan is volt, akit Kaposvárra vittem a Keleti helyett, mert színházjegyük volt. Ezek persze ritkák, de előfordul.

De volt olyan is, hogy egy férfi beszállt, elmondta, hogy fel kellene vennünk egy hölgyet egy címen, aztán elmenni egy másik címre, ahol pedig nekem ki kellene szállnom, amíg ők lerendezik a a szerelmi ügyüket. Ezt elég extrémnek találtam, és sokszor el is mesélem.WLB: És milyen a jó taxis?

János:

Az a jó taxis szerintem, aki tud érdekes dolgokat mondani a városról. A Blahán a sárga épületről például kevesen tudják, hogy az volt az EMKE épülete, de az most arrébb költözött.
Egyszer beszállt egy ember, és az EMKE-hez akart menni. Erre megkérdeztem, hogy tudja-e, hogy miért EMKE a neve? Annak ellenére, hogy ott dolgozott, persze nem tudta, úgyhogy elmondtam, hogy ez az Erdélyi Menekültek Kulturális Egylete.

De vannak még érdekes dolgok, például az, hogy miért hívják Gazdagrétet
Gazdagrétnek. Csak kevesen tudják, hogy itt annó barackos volt, közötte pedig mandulás, és olyan lédús gyümölcsök jöttek onnan, amiket csak kádban lehetett enni.
Tudom amúgy azt is, hogy hol zongorázott Máté Péter, hogy hol laknak bizonyos színészek, de tudok olyan házat mutatni, ahol Sallai Mihály a Fradi indulóját írta.


Sok érdekes történet van, és aki igényli, annak szívesen elmondom őket.
WLB: Mennyit dolgozik egy taxis?

János:

Sokat. A napi bevételhez nem elég 8 óra, kell legalább 12. Én kivétel vagyok, mert én kevesebbel is beérem a nyugdíj miatt.

WLB: Mi a véleménye Budapestről és a budapestiekről?

János:

Hát először is ez egy csodálatos város. Egyszer egy amerikai utasom felnézett a Várra az Erzsébet hídról, és leesett az álla. Csodálkozva kérdezte meg tőlem, hogy én ebben a csodában lakom-e. Amikor azt mondtam igen, irigykedett.

A budapestiekről meg azt gondolom, hogy mostanában egyre ingerültebbek, ami valószínüleg a pénzhiány miatt van. Sajnos mindenki lehajtott fővel sétál, és el vannak foglalva az emberek a gondjaikkal. A többség teljesen el van keseredve, és általában nem is engedhetik meg maguk, hogy beüljenek egy taxiba.


Egyszer a Népszínház utca 22-be hívtak. Ott van egy ház gyönyörű mozaikokkal díszítve. Amikor erre felhívtam egy vendégem figyelmét, akkor rácsodálkozott, pedig 7 éve ott lakott már. Sajnos tényleg mindenki csak lefelé néz.

Meg persze a szakma is rossz irányba változik. Annak idején erkölcsi bizonyítvány kellett, mert pénzzel foglalkoztunk. Manapság olyanok is taxiznak már, akik nem valók ide, olyan autókkal, amik nem a legjobbak erre a célra.


De szeptember 1-jétől ez majd megváltozik, amikor életbe lép az új rendelet. Csak az fog megmaradni sajnos, akinek lesz pénze új autót venni, aki megfelel majd a kritériumoknak.


Állítólag a tarifák is egységesek lesznek, szóval komoly versenynek nézünk elébe.


Az autók színe is ugyanolyan sárga lesz majd, ami naplementekor valószínüleg majd vonza az összest koszt, meg bogarat. Remek lesz, főleg, hogy a taxisoknak ezt majd százezrekért, önköltségből kell megcsinálni.


Nem is értem, ki találta ki ezeket a dolgokat, de az biztos, hogy a jelenlegi nagyjából 6000 taxiból nem sok fog maradni.