Mit lehet szeretni az Ankerben? Erre egy jó hosszú mondattal válaszolna nekünk bárki, akivel itt péntek-szombat esténként esélyünk van összefutni. Az is lehet, hogy a pozitív faktorok között szerepelne Betti neve is, aki a kezdetektől benne van az Anker csapatban. Mi most arra voltunk kíváncsiak, ő mit szeret az itteni éjszakákban, a pult másik oldalán. Na meg onnan kilépve, Budapesten. Levente Úr, Hooters Anna, Sztyopa bácsi, LEVES. srácok, Klassz pincérek után Bettit faggattuk.
WLB: Mióta dolgozol az Ankerben?
Bernadett:
A kezdetek óta. Még csak a kosz, a por meg mi voltunk itt. Aztán összeszedtük az egészet. A Szigeten dolgoztam, ott ismertem meg egy lányt, aki mondta, hogy szeretne engem itt. Én meg mondtam, hogy szeretnék idejönni. A Cool listásAnker Dalmáról van szó egyébként. Csak őt ismertem, ő szedte össze az embereket a kezdő Anker-csapathoz.
WLB: Azt jól gondolom, hogy most már többen dolgoztok itt?
Betti: Inkább nagy a rotáció, mert van már a Kert és az Átrium is, amelyek ugyanahhoz a főnökséghez tartoznak. Mindenki odakerül, ahol leginkább profilba illő a személyisége. Én ilyen hibrid vagyok, az Ankertben és itt is dolgozom. Az Anker közben születtem meg mint vendéglátós, de szeretek a Paulayban is lenni.
WLB: Mit volt a legnehezebb megtanulni az elején?
Betti: Ez a munkahely megkívánja, hogy über laza legyél meg alkalmazkodó. Volt már itt minden, mint a búcsúban. A közösség pedig úgyis azt fogadja be, akinek itt kell lennie. A legnehezebben azt szoktam meg, hogy rengeteg az ember, akik mind azt akarják, hogy kiszolgáld őket. Olyan ez, mint egy színpad, ahol te vagy a karmester.
WLB: Máshol nem is dolgoztál?
Betti: Egyetemista vagyok még mindig, a Corvinusra járok Marketing Msc-re. Pár héten belül diplomázom, úgyhogy már nagy munkakeresés megy. A vendéglátózás tök jó alternatíva volt, hogy suli mellett dolgozhassak. Éltem fél évig Londonban is, ahol egy étteremben szolgáltam fel - egyenruha, franchise-rendszer - kicsit más téma, mint ez. A legelső tapasztalat pedig a Montmartre kávézó volt.
WLB: Államvizsga után véget is ér a vendéglátós korszak? Jöhet a 8/5?
Betti: Nem hiszem, hogy képes lennék nyolc órát kiskosztümben dolgozni. Valami kreatívabb közgázos dolognak örülnék nagyon. Most gyakorlaton egy olyan alapítványnál dolgoztam, ahol egy fenntartható fejlődéssel kapcsolatos projekt kommunikációját csináltuk, nagyon tetszett.
WLB: Hogyan kapcsolódsz ki egy Ankeres éjszaka után?
Betti: Itt maradok. Igazából a suli mellett ez a kikapcsolódás, egyáltalán nem zavar az, hogy a munka és a szórakozás egy helyen összpontosul, sőt.
WLB: Milyen a jó vendég?
Betti: Olyan, akivel lehet haverkodni. Egy csomó barátom van, aki egyetem mellett csinálta a vendéglátást, és mostanra eljutott oda, hogy szeretné kizárólag a „normális” karrierjét építgetni. Én meg amellett imádom ezt, és ragaszkodom hozzá.
WLB: Mi a legjobb benne?
Betti: Az, hogy rengeteg emberrel találkozol. Olyan ez, mint egy esettanulmány, mióta itt dolgozom, számít például az, hogy ki hogyan rendel. Egy kérek szépen nagyon árulkodó tud lenni! Plusz van az a massza, ami így mozog a belvárosban, így az Ankerbe is jön. Mozi az egész, látod mik zajlanak, miközben meg te is belefolysz a történésekbe - én ezt nagyon bírom.
WLB: Kedvenc helyed Budapesten?
Betti: Az Anker, mert itt ismerek mindenkit. Biztonságérzetet nyújt itt is, az Ankertben is mozgolódni. Most pedig, hogy a belvárosban megnyíltak a kertes helyek, bármi jöhet, ami bicajjal megközelíthető.
WLB: Hol van a legjobb sör?
Betti: Nem iszom sört.
WLB: Akkor?
Betti: Fröccs és rövid, nem igazán szeretem az alkohol ízét, nem vagyok nagy gourmet alkohol terén.
WLB: Hol jó enni?
Betti: Az Ankerben azt kapom, amit kérek kiskirálynőként, úgyhogy itt imádok enni. Egyébként meg a Castroban is szívesen, na meg az iskolai büfé! Ugye a Corvinus slágere a melegszendvics, de a félbevágott croissant teletömve is örökzöld favorit.
WLB: Hová viszed el a külföldi barátokat, ha meglátogatnak? Mikkel eteted őket?
Betti: Pont most volt itt egy nagyon kedves barátom Kanadából. Megkérdeztem tőle, hogy mit szeretne: turistáskodni vagy úgy élni egy hétig, ahogyan mi. A második lett, úgyhogy mentünk mindenfelé, otthon főztünk, de azért pár must see látnivaló is bekerült a programba.
WLB: Mi hiányzik nagyon a városból?
Betti: Az, hogy legyenek táncos helyek. Amit unok a budapesti éjszakai életben az az ácsorgás. Még ahol lehetne mozgolódni, ott is csak a formabontó emberek lépnek parkettre. Kellenének jó zenére táncolós helyek.
Én táncolnék!
