Kenyeres Sándor határozottan munkamániás: már fél 12-kor felkel, délre munkába megy, és mivel rendkívül lelkiismeretes, ezért gyakran önszorgalomból ott ragad munkaidő után a többi vendéggel, akik közül sokan a barátai. Aki járt már a Telepen, biztosan látta már őt, hiszen 195 centis magasságával még a hátsó sorokból is jól látható. Budapest arcai sorozatunk legújabb részében, többek között Fogas Ház Pucu és Hooters Anna után vele beszélgettünk.

WLB: Hogyan jött neked a Telep? Sanyi: Ennek ugyebár volt egy előzménye a Gozsdu Udvarban, volt galéria, meg minimál vendéglátás, de az csak egynyári hely volt. Onnan fejlődött az egész tovább. Én abban nem voltam még benne, sőt, nem is voltam még Pesten.

Most májusban lesz 2 éve, hogy ez a hely megnyílt. Előtte iskolába jártam és kosaraztam. Én Gergőt ismerem Szolnokról, vele és Leventével csináltuk meg az egészet kétkezi munkával. Óriási volt, bár hatalmas meló. Utána beköltöztem ide a szomszéd házba. Igazi élmény itt lakni és dolgozni; olyan ez a környék, mint egy kis falu, mert mindenkit ismersz, jó arcok vannak, és 100 méteren belül elérhető minden. Bár ez a környék is már egyre jobban “soho”. Kíváncsi vagyok, hogy ezt a nyarat hogyan élik majd túl a lakók.
WLB: Mit csinálnál, ha nem a Telepen lennél?
Sanyi:

Ezen én is sokat gondolkoztam. Igazából egy nagyon nagy ajándék, hogy ez az első munkahelyem. Ha nem lenne, akkor lehet, hogy külföldön próbáltam volna szerencsét, mint mások. Az biztos, hogy itthon vendéglátásba sosem fogtam volna bele úgy, hogy nem saját helyet csinálok.

WLB: Hogy néz ki egy átlagos munkanapod?

Sanyi:

Álommelóm van. Ha dolgozom, akkor délben nyitok, tehát 11:30 körül felkelek. Néha kicsit csúszik a nyitás, de én ebben azért egész jó vagyok. Általában itt vagyok már délre. Ha sikerül esetleg már 11-kor felkelni, akkor elmegyek reggelizni is, meg talán elintézek egy-két dolgot. Ha délben nyitok, akkor 6-ig vagyok itt, aztán elmegyek edzeni, de mindig van valami utána. Van egy közösség, akik miatt rengeteget vagyok itt is, és bandázunk.

WLB: Hol szoktál bulizni?
Sanyi:

Legjobban azt szeretem, ha itt ragadunk zárás után. De nyilván járunk szórakozni is. Leginkább a Toldiba szoktunk járni, de ha van valami buli, akkor lemegyünk például a hajóra. De nem sok helyet, illetve nem sok helynek a közönségét kultiválom. Az inges, galléros, nagymenő emberek annyira nem az én világom.

WLB: Mit szeretsz legjobban a munkádban?
Sanyi:

Én nagyon szeretem a törzsgárdát. 65-70%-ban regulárarcok vannak itt, akikről tudom, hogy mit isznak és megtalálom velük a hangot. Szeretem, amikor bejön egy vendég, és van már közös sztorink. Igazából őket szeretem a legjobban, mert az, hogy visszajárnak azt is jelenti, hogy jó az, amit csinálsz.

WLB: Mi benne a rossz?
Sanyi:

A világ legjobb dolgát is persze megunja egyszer az ember. Hát, igazából a legrosszabb dolog ebben az, hogy dolgozni kell. De semmi más.

WLB: Szerinted ki számít jó vendéglátósnak?
Sanyi:

Aki egyből tudja azt, hogy az adott vendéggel milyen hangon kell kommunkálni és aki tudja, hogy aki bejön, az veszi-e a lapot, lehet-e kicsit oltogatni például, vagy esetleg okés-e a viccelődés. Szerintem ez sokszor fontosabb, mint a profi munka. Persze az is fontos, de lényegesebb néha, hogy eltaláld, hogy mit szertne a vendég, amikor még talán ő sem biztos benne. Tök jó, amikor te találod ki, hogy mit igyon, és ízlik neki.

WLB: Mi a véleményed a budapesti éjszakáról úgy általában?
Sanyi:

Világhírűnek mondhatjuk abszolút. Nem csodálom, hogy a turisták imádják, én is oda vagyok érte. Mondtam korábban, hogy esetleg megpróbáltam volna külföldön, de ilyen jól biztosan nem érezném magam. Az, hogy itt szinte bármit lehet, megsokszorozza az élményt. Vannak jó helyek, jó bulik, meg persze a sok szép magyar lány... itt szinte mindenre van tér. Ezt el kellene fogadni az itt lakóknak is, hiszen a kerületnek ebből rengeteg bevétele van.

WLB: Van konfliktus a lakókkal?
Sanyi:

Van, de velünk igazából nincs annyira baj, mert mi bezárunk éjfélkor. És tényleg bezárunk, mert amúgy annyian lennének, hogy egy poharat sem lehetne leejteni. Majd mostantól a teraszt is már 10-kor kell beszedni 11 helyett, mert új szabályozás lett. De volt amúgy már incidens. Volt például vízlocsolás a fölöttünk lakó részéről, és volt már olyan is, hogy telibetalált valakit egy nagyobb adag.

WLB: Milyen italból fogy a legtöbb a Telepen?


Sanyi:

A vodka-szóda a legkelendőbb long drink, nyáron pedig a fröccsös-sörös brigádok jönnek főleg, de felesből mindenképpen a vodka. Jó dolog, főleg szódával, mert úgy nem túl nehéz, és talán másnap sem érezni annyira, amellett, hogy finom is.

WLB: Mit javasolnál egy külföldi barátodnak, aki ide jön? Mit csináljon Budapesten?
Sanyi:

Induljon el Pesten, fedezze fel az apró kis zugokat! Ha talál egy szimpatikus kocsmát, üljön be, és igyon valamit! Aztán pedig menjen át Budára, kápráztassa el a kilátás és az építészet!

Aztán menjen és nézze meg mondjuk a Margitszigetet! WLB: Mik a jövőbeli terveid? Sanyi:

Most szeretnék egy kutyát, ami rendszert visz az életembe, mert hát ugye, ha az ember egyszer rámegy a rock’n roll-ra... mindegy. Ha lenne kutya, akkor hordanám kutyasuliba hétvégenként, szóval akkor odafigyelnék az éjszakázásra.