A hiánypótló kezdeményezések és a nagyobb visszhangot kibirkózó alkotók ellenére a kortárs magyar művészek többsége továbbra is az underground színfalai mögött, esetleg mérsékelten befogadó céhekbe tömörülve tevékenykedik. Az egyszerű okozat komplex okokat rejt, melyek részletezésétől ezúttal eltekintenénk, de a tehetségnevelés, valamint az összművészeti együttműködések hiánya különösen fájó pontok. Ahhoz, hogy Budapest felkerüljön a kortárs művészetek világtérképére, változás, vérfrissítés és nyitottság szükséges – vagyis egy olyan attitűd, amelyre a Brody House Studios koncepciója épül.
Már a 2009 óta üzemelő Brody House is az egyediségre, a közösségteremtésre, továbbá a művészetekre koncentrált, ám a Vörösmarty utcaAndrássy útról nyíló szakaszán fellelhető Studios erre rátett még egy vakolókanállal. Apropó: az enteriőr, akárcsak a Brody-fennhatóság alá tartozó, egyéb ingatlanok esetében, az évszázados múltat kortárs köntösbe öltözteti, és mindent, ami régi, újrahasznosít és újraértelmez.
A kopottas ablakkeretek lámpaburává vagy épp bárpulttá lényegültek át, a vezetéktárolásra szolgáló fakerekekből asztal lett, a 19. századi, befalazott ajtónyílásból átjáró, a kiszabadított téglákból pedig faldísz, amely olyan hatást kelt, mintha egy visszadobott demó miatt dühöngő rockzenész rúgta volna ki. E lenyűgöző installáció, illetve a falak kivitelezése Tets Ohnari hírnevét öregbíti, aki budapesti tartózkodása alatt a Brody House-ban szállt meg, és a
" target="_blank">befeketett energiamennyiség fényében ez bizony szerelem volt első látásra.
A Vörösmarty utcai komplexum földszintjét alkotásra finomhangolt műtermek, míg az emeletet egy dolgozószobával, előadótérrel és bárral kiegészített klubhelyiség dominálja. A bútorok, a berendezési tárgyak, valamint a patinás hatást keltő falakat ékesítő festmények, graffitik és fotók egytől egyig Brody-közeli művészek zsenialitását hirdetik.
Természetesen a tartalom ezúttal sem törpülhet el a forma mellett, amelyre már az alkotótereket birtokba vevő, nemzetközi művész válogatott is kiváló bizonyítékul szolgál: az egyebek mellett gördeszkakészítéssel bíbelődő Miss Margrin, vagyis FenyvesiZsófi; a 21 éve Magyarországon élő Fukui Yusuke, a fehérorosz Yan Yeresko, Alexander Tinei, és végül, de korántsem utolsósorban, Aubrey Ramage-Lay. A képzőművészeteken kívül szóhoz és szerephez jut még az irodalom, a zene és a film; ezt a Hundertwasser-háznál is tarkább repertoárt tükrözik az úgynevezett fúziós rendezvények, amelyek több művészeti ágat vegyítve hoznak létre egyedi, ám könnyen fogyasztható elegyet.
A Studios struktúrájának alapját egy mecénásokra, műkedvelőkre és alkotókra egyaránt nyitott tagrendszer képezi, amely tovább erősíti az együvé tartozás érzését, ráadásul a kapcsolati tőke felhalmozását is elősegíti. A tagok életkora széles skálán, 25 és 70év között mozog, az összetétele pedig rendkívül változatos, és bővelkedik prominens művészekben és művészetpártolókban. Az alkotógárdához való csatlakozás persze feltételekkel jár, ám e feltételek a legkevésbé sem vaskalaposak, és kizárólag a tehetséget, a karizmatikusságot, az egészhez hozzáadott önrész értéket veszik górcső alá.
Összességében tehát elmondhatjuk, hogy a Brody House Studios a nemzetek és a művészetek olvasztótégelye, amely társadalmi változásokat generáló projektekhez, illetve internacionális együttműködésekhez szintúgy táptalajt biztosít, ily módon garantálva, hogy mind Budapest, mind pedig a nagyobb nyilvánosságot érdemlő kortársak felkerüljenek a művészetek világtérképére. A hivatalos megnyitó januárra datálható – reményeink szerint kéz a kézben a változás első hullámaival.
