Élmény

BKV hajó – a városvezetés legaranyosabb gesztusa

BKV hajó - a városvezetés legaranyosabb gesztusa

A majd egy hete hivatalosan is közlekedő BKV hajót egyrészről üdvrivalgással, másrészről savazással fogadták. Minden médium megírta, hogy örvendetes, hogy bérlettel, vagy 400 forint ellenében lehet a fedélzetre lépni, de mégis sokunkban az interneten terjedő hajóteszt maradt meg, amiből kiderül, hogy kis túlzással, gyalog is lekörözhetjük a járatokat.

Ez egyrészről így is van. Volt szerencsénk a teszt üzemben is és élesben is kipróbálni a hajókat. Az első alkalommal a Boráros térről a Rómaifürdőig több, mint két óra volt az út. Most a hivatalos menetidő ezen a távon 1-1,5 óra körül van, így kijelenthetjük, hogy ez egy sétahajó. Ideális választás, ha valaki nem rohan, nincs időhöz kötve és a metró helyett inkább a Dunán közlekedne. Másrészről nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt, hogy ez az ötlet és maga a kivitelezés is rettentően kedves. Na, meg van annál menőbb dolog, mint a Lonely Planet szavazása szerint a világ legjobb bárjában felszállni egy tömegközlekedési hajóra?
A legénység
Minden hajón két BKV ellenőrnek öltöztetett vagyonellenőrrel találkozhatunk. Többnyire idősödő bácsik, akik (elviekben) a jegyedet kérik beszállásnál, majd kedvesen megköszönik az utazást kiszállásnál. Mellettük két fiatal fiút találunk, ők a szakmabeli legénység. Meg kell hagyni, hogy nagyon kedvesek és segítőkészek, jóképűek, stílusosak, napszemüvegesek és néha napján tetováltak is.  Ők pakolgatják a hajóból ki és be a kisgyerekekeinket, a babakocsijainkat vagy akár a kerkékpárjainkat, illetve náluk lehet jegyet is venni. A piramis csúcsa a hajós kapitány. Ő a kormányállásban van, és szakemberien tekeri a kormányt, tartja a kapcsolatot rádió helyett mobiltelefonon a többi hajóval. Probléma nélkül be lehet hozzá kéredzkedni, megnézni, hogy működik a navigálás, kikérdezni bármiről, ami rég érdekelt minket a hajózás terén. Két alkalomból kétszer fiatal, közvetlen, laza kapitányhoz volt szerencsénk.
Az “enteriőr”
A hajók nyitottak, átjárhatóak és felfedezhetőek. Gyakorlatilag bárhova bemehetsz vagy csak bekukucskálhatsz. Szeparált női és férfi WC van, amelyek teljesen korrekt állapotúak. Az alsó rész a valaha volt rendezvényhajó karakterét tartotta meg vacsorázásra kialakított asztalokkal. A tetőn tipikus sötétzöld műanyag székeket és asztalokat találhatunk, pont olyat, amilyet a balatoni nyaralók 70 %-ban. Ami nem szorosan az enteriőrhöz kapcsolódik, ám szóra érdemes, az a kikötő és a hajó biztonsági lazasága. Az A38 kikötő teljesen nyitott a Dunára, sőt még egy lépcsőt is elhelyztek, amiről kényelmesebben ugorhatunk fejest a folyóba (lásd. galériánkban). A hajóban szintén minden kilépő, lelépő kinyitható, korlátok viszonylag alacsonyak, a lépcső meg olyan meredek, hogy még egészséges ember is komoly odafigyeléssel kell, hogy lépkedjen rajta, nem hogy az idősebbek.
A funkciók
Meglepő, bár mégis igaz, hogy felrakhatjuk biciklinket a hajóra. Ami ugye a már említett hajóteszt óta tudjuk, hogy normális esetben megkérdőjelezhető cselekedet, mivel kerékpárral kétszer olyan gyorsan érünk bárhova, mint hajóval. A tárolásra egy három bicikli számára elegendő vasszerkezetet helyeztek el. Meglehetősen amatőr látvány, de a funkciónak és a kerékpárok mennyiségének pont megfelel. Amit nagyon vártunk és mégse kaptunk, az a WiFi. A telefonkészülékeinkkel sehol nem tudtunk befogni érdemben internetet. Reméljük ez csak napok kérdése, kiépítés alatt van, ahogy az alsó zárt utastérben a leglátványosabb elem is, azaz a büfé. Ugyanis minden hajón egy bár található, tele talpas poharakkal, folyóvízzel és coca-colás hűtővel. Kérdésünkre, hogy mit keres ez itt, hosszas elnézés kérések közepette fejtették ki, hogy a bár csak pár hét múlva indul el.
Az utasok
Megtudtuk, hogy reggel és délután komoly tömegek használják a hajót, akik látszólag mind munkába mennek vagy munkából jönnek. Napközben kevesebben vannak, de az is átlagosan 30-40 főt jelent. A munkanapokon, a dolgozó emberek nagy örömére, bármelyik bérlet típussal utazhatunk, viszont hétvégén a 400 Ft-os jegy váltása mindenki számára kötelező. A kezdeti menetrendet valamiért úgy alakították, hogy a két héderelni, pihenni vágyó utasok szempontjából mérvadó megállót, azaz a Kopaszigátat és a Római partot csak reggel és délután lehet megközelíteni. Mint azt egy korábbi cikkünkben is írtuk  a D12-es járatot, ami pont eközt a két megálló közt közlekedik, már sűrítették. Sajnos erről még semmi pontosabbat nem tud a publikum, ezért a legtöbb, amit tehetünk, az egy rajtaütésszerű kikötői látogatás, hátha jár arra egy hajó, ami elvisz minket egy jó parti hekkig. Bár a kikötők valóban el vannak dugva a nagy nyílvánosság elől, meglepő módon a turisták is hamar ráharaptak az olcsó városnéző lehetőségre. (Mi lesz veled Legenda és társai?) De, hogy mi kiknek ajánljuk a hajót? Ha megnyílik a büfé, és működni fog a WiFi, akkor akár a város első mindenki számára elérhető utazó kávézója, bárja lehet. Több, mint ideális, szellős helyszín szabadúszóknak dolgozni, léhűtőknek időt tölteni.
Hova tovább BKV hajó?
Ezen a hajón utazni tényleg kellemes időtöltés. Szerencsére nem egy túlszabályzott, kipucolt, kikent eunorma dolog lett. Családias, kicsit amatőr, kicsit kelet-európai, közvetlen és megnyugtató. Kérdéses, hogy mennyire rentábilis ez a BKK-nak. Elég komoly kikötőrendszert építettek ki, aminek a megtérülése bizonyosan nem három nap lesz. A büfék működésével is biztosan tudnak dobni a nyereségen. Azt kívánjuk neki, hogy maradjon meg fél profinak, vagy csak pont ilyen kedvesnek. Reméljük a városiak rájönnek, hogy az elmúlt évtized legaranyosabb gesztusa ez. Használjuk, használjátok sokat, hiszen rohanni úgysem menő dolog már.