Gasztró

A vodka szexi AVAGY vodka is the new black

Magyar Természettudományi Múzeum, kos

Ha annyit mondunk, „rázva és nem keverve”, megvan, kitől való az idézet? És az, hogy milyen koktélról van szó? Mind a figura, mind az ital kultfigurává vált. Most már azt is tudjuk, miért.

James Bond sok mindent szeretett. Életeket menteni, közben kicsit gyilkolászni, a legjobb nőket felszedni – ezzel újabb ellenségeket szerezve magának – és persze a kornak megfelelő hi-tech kacatokkal villogni. Oké-oké, mindezt megtehette, elvégre hús-vér szuperhősnek álmodták meg, így a fentiek kötelező kelléktárává váltak. Mind Brad Pittnél az arcjáték – brutális ellenpélda az ezerarcú Steven Segal, aki simán lehetne az egyik kozmetikai cég új ikonja, mondván: „Párizs – vihar, London – ködszitálás, Bangkok – nyirkos hőség, de Steven arca még mindig tart”.
S hogy miként jön mindez ide? Pofonegyszerű! James Bond imádta a vodka-martinit – azt kell mondjuk, jó ízlése volt. De legalábbis adott a hűvös eleganciára. Mert a vodka az aztán tényleg elegáns. Ha jó! És nem betyáros vagy mindenféle maradék „lomból” összedesztillált parasztvakító párlat. A vodka szexi, sőt – ha már ikonokról beszélünk – vodka is the new black.

Pár napja egészen kiváló betekintést kaphattunk arról, milyen is a jó vodka. A Boutiq’ Bar-ban voltunk a Borjour csapatával és alkalmi James Bondként – értsd: szuperbennfentesként a spiritek világában – a tulajdonos, Nagy Zoltán avatott be bennünket. Magabiztosság volt. Meg szakértelem. Meg lazaság. Meg kóstolás. Nem fejre állós, hanem kifinomult, elmélyülős. Rácsodálkozós, érzékszerveket megtornáztatós. Ötféle vodka került terítékre: Absolutéktól a Blue, a Kauffman féle kóser Evreyskiy Standard, egy Belvedere és a Russian Standard. Nagyágyúk. Svéd, orosz és lengyel vérvonal. Őszinték, stílusosak és valami olyan letisztultságot mutatnak a világból, ami azért ritka. Legalábbis mostanában. Az alapanyag kivétel nélkül a búza és a rozs (egy esetben plusz macesz), még véletlenül sem krumpli – ami a rosszabb minőségű vodkák sajátja. S noha a vodkát általános vélekedés alapján a semlegessége miatt szeretik koktélokba keverni, azért most kiderült, hogy ez a semlegesség korántsem az a tökéletes üres neutralitás.

Fotó: Kőrösi Tamás - We Love Budapest
A Kauffman ízvilága például az érett gyümölcsökére emlékeztetett, megspékelve némi – nem tévedés – piros paprikával. Absoluték Blue-ja szintén enyhén fűszeres, összetett, de a téli búzának köszönhetően nem harsány, lecsengésében pedig még szárított gyümölcsös jegyeket is felfedezhettünk. És mindezt nem az elfogyasztott mennyiségnek köszönhetően haluztuk be. Az aranyrozsból, négyszeres desztillálás után – azért az elég nagy tisztaságot eredményez, igaz? – készített lengyel Belvedere krémes, lágy, virágokkal és vaníliával keveredő illattal és ízzel igyekezett megnyerni minket. Akárhonnan is nézzük, sikerült.

Ahogy a kóstoló végén – amikor előbb egy klasszikus vodka-martini érkezett, hogy aztán egy vodka-fizz kövesse – azt is megértettük, hogy noha a kocsijait és a nőit James Bond időről időre mindig lecserélte, a kedvenc italához miért is ragaszkodott évtizedeken át annyira. Mert a vodka jó. A titkosügynöknek is jó, mert ő már tudja. De nekünk még ezt is, ahogyan olyan sok minden mást, tanulnunk kell. Mondjuk az ilyesfajta tanulásban pont az a jó, hogy újra és újra lehet kóstolni. Ésszel, persze…