Megnyílt Budapesten az a hely, ahol Gombóc Artúr vagy azonnal elájulna a gyönyörűségtől, vagy soha több ki nem tenné onnan a lábát, az fix. Mert ha ott csak naponta egyféle csokit kóstolna, akkor is tíz évbe telne, mire a kínálat végére ér!
Ha az ember átsétál a Lánchídon (mert még klassz az idő és különben is: hídon sétálni bármikor jó) Budára, kicsit megáll a Clark Ádám téren, hogy megnézze a Siklót, majd busszal (ha félti a tüdejét), de akár gyalog maga mögött tudja az alagutat, nagyjából két perccel később, a Pauler utcába érve feltárul előtte a kakaóbab Mekkája, az édesszájúak netovábbja, az ország első csokoládériuma. Szokjuk ezt a furcsa szót, mert vélhetően egyre többen és egyre gyakrabban fogják használni.
Ezt egyébként a néhány napja megnyílt Chococo hívta életre, mintegy definiálva magát és a TÉNYT – így, csupa nagybetűvel –, hogy náluk aztán tényleg minden, de minden a csokoládé körül forog. (Jó, vannak igazán nemes italok, kávé-, és teafélék is, de ők inkább finoman asszisztálnak a háttérből az üzlet sztárjainak.) Az, hogy a választék impozáns, nem a megfelelő kifejezés: a tulajdonosok – Balogh Dóra és Kocsis Imre, aki a Bródy Sándor utcai Csokoládé Outlettel két éve már letette a névjegyét az asztalra – több, mint 3000 (!) féle csokoládé alapú édességet tartanak. Na még egyszer, hogy ne higgyük, káprázott a szemünk a szám olvastán: szóval 3000 féle csoki!
Mindenároncsokoládé – ez a Chococo szlogenje és bár első hallásra akár még furának is tűnhet, voltaképpen tökéletesen fedi az üzlet és a tulajdonosok filozófiáját. Vagyis egyfelől a széles árpalettának köszönhetően itt bárki megtalálja a lehetőségeihez leginkább passzoló édességet, másfelől pedig gyakorlatilag Budapesten most csak azt a csokit nem lehet itt megkapni, ami nem létezik. Úgyhogy a finnyásak jobban teszik, ha valami új sport után néznek – legalábbis csoki terén.
Az üzlet hangulata egyébként a békebeli időket idézi, de a dizájnt kialakító belsőépítészek (Geppetto studio) azért belevittek egy kis csavart a dologba, így a feeling egyszerre hajaz tradicionális édességboltok ma már konzervatívnak nevezhető hangulatára és nyújtja a modern, lüktető, városi eklektikát. Na, Budapest például ettől is jó, és ettől is tudna még jobb lenni!
Ha elmegyünk – márpedig el fogunk menni, indokot igazából még keresni sem nagyon kell, jön majd az magától –, készülj föl rá, hogy ha még célirányosan is közelítünk a pultok felé – értsd: tudjuk, mit akarunk venni –, akkor is hosszasan el fogunk időzni odabent. Ez egyszerűen olyan, mint a hideg időben a megfázás, ha nem öltözünk föl: elkerülhetetlen. Most írhatnánk arról, hogy van méterescsokoládé, meg biocsokik, meg abszolút cukormentesek, meg laktózérzékenyek számára kitaláltak, meg akár 100 %-os kakaótartalommal rendelkezők, meg citromfüves, meg erős paprikás, meg sós ízesítésűek, de az az igazság, hogy képtelenség lenne belátható időn belül a lista végére érni. Szóval sétára fel és irány a Pauler utca!
Ja, igen, nagyon fontos: a jó csokoládé nem hizlal, sőt, kifejezetten előnyös hatással van az egészségünkre. Ráadásul az is nagyon menő, amikor egy társaságban kiderül, hogy mennyire képben vagyunk a jelenlegi csokitrendet illetően – amit bármikor nagy szakértelemmel, rácsodálkozással és persze boldogan vigyorogva update-elhetünk az üzletben. Ugye értitek?
