Élmény

“A borászat nem egy csavargyár, ahol beindíthatom a következő gyártósort, ha elrontottam valamit.”

“A borászat nem egy csavargyár, ahol beindíthatom a következő gyártósort, ha elrontottam valamit."

Színes falfestmények, csütörtök esti kánikula, pezsdítő dallamok, zumba, a west coast swing bemutatója, kismedence, napozóterasz, érdeklődő külföldiek és Merfelsz Gábor a csütörtök esti Borjour Extrán a Casa de la Musicában.

Az est egy jól behűtött 2010-es szekszárdi kékfrankos roséval kezdődött. Amíg hűteni próbáltuk magunkat , Gallusz Bea a Casa de la Musica üzemeltetője bemutatta a helyszínt. A Vas utca kapuján átlépve a színek, a zene és a tánc kavalkádja rögtön más világba repíti az embert. Egy épületen belül bár, tánc- és kiállítótermek, napozó- és kávézóterasz, hostel  vár mindenkit,  aki a megszokott romkerteken túllépve egy igazi kis oázisra és pezsdülésre vágyik.
Na de térjünk vissza a borokhoz, hiszen közös célunk, hogy megismertessük a pénzügyi világban felemelkedő, majd a gasztronómia szeretetében borászként kiteljesedő Merfelsz Gábor borait. Már az első pillanattól kezdve éreztük hogy Gábor személyében egy nyitott, őszinte, szellemesen anekdotázó, és mindeközben kiváló borászra találtunk. Épp ezért különös érdeklődéssel figyeltük a borokról szóló történeteit. Az intim találkozó egy személyes interjúval is felért, köszönhető ez a Borjour Extrák barátságos hangulatának. Megtudtuk, hogy két fajta rosét különböztetnek meg, az északi, illatos, enyhébb, alacsonyabb alkoholtartlamú rosét és a déli (Provance) érettebb, gyümölcsösebb, napsütötte rosét. Merfelsz úr elmondta, hogy a szénsavat ő maga adja hozzá a borokhoz, mert szereti, ha megcsípi a nyelv végét a szénsav. A szőlőt 12 hektárról gyűjti be. Olyan borokat készít, amiket ő szeret, vagyis nagy testű, magas alkoholtartalmú, zamatgazdag, dús, jó ivású, alacsony savtartalmú borokat. A vaníliás, kakaós, kávés ízek nem hatják meg, hiszen azt a reggelinél intézi el, vagy akkor sem. Éppen ezért a célcsoportja a 40 év feletti hölgyek és urak társasága. Azt vallja, hogy a borkészítés már a szőlőben elkezdődik. Drasztikus hozamkorlátozással dolgozik, tőkénként 60-65 dkg szőlőt szüretel. A késői szüret híve, bízik a vegetáció jótékony hatásában, tavaly november 14-én történt az esemény. Borai nagy részét szűrés nélkül palackozza, hiszen a késői szüret miatt nincs esélyük  a káros gombáknak.
A történetek után eljött a vörösek ideje. A 2009-es Bel Canto-val, egy sűrű, sötét, Zweigelt gerincű borral, a Nectar Sexardique borcsalád első tagjával kezdtük. Merfelsz Gábor mesélt nekünk a Néró, a különleges  magyar nemesítésű, sötétkék színű, bőlevű, fűszeres zamatú egyedüli csemegeszőlőfajtáról, amiből vörösbor készülhet. A 2009-es Bikavért az elsők között kóstolhattuk. Megtudtuk, hogy eddig nem szívesen készítettek a borászok bikavért, de szép lassan, 15-20 év alatt sikerül visszaépíteni a brand-et. A Tűzvirág szintén Nectar Sexardique tag, és az este legnépszerűbb bora, Komár László Mesebeli Afrika című dala szövege alapján kapta a nevét. A sorban következő bor a 2008-as Doppio, melynek történetéhez tartozik, hogy aznap lett egy 2007-es párizsi verseny ezüstérmese, amikor az utolsó palackot is eladta. Az estét stílusosan az Esti Csók zárta.

Amit mindannyian megtanultunk Merfelsz Gábortól, az az, hogy egy borásznak legjobb esetben 40 szürete van a bizonyításra. “A szüret és a borász tevékenység nem egy csavargyár, ahol beindíthatom a következő gyártósort, ha elrontottam valamit.”
Az estet még egy közvetlen beszélgetés követte, újrakóstolgatva a Tűzvirágot, Doppiot és az Esti Csókot.