Címlap

Rovatok

Toplista

Bréking

Programok

Videók
EN
Change language to English

Kávézók és éttermek - Cikkek

Pizza, panel, dizájn, költők – menő enteriőrt kapott a Don Pepe külvárosi pizzériája

Fotó: Jaksa Bálint

2017. március 10., péntek — Tompos Viktor

Vajon miért alkalmaz a legnagyobb magyar pizzéria-lánc egy belvárosi körökben jól ismert sztár belsőépítészt? Komoly teóriákat gyártottunk, mielőtt kilátogattunk Őrmezőre, az új belvárosi dizájnt kapó külvárosi Don Pepe egységébe. A külváros az új belváros? A Don Pepe is beszáll a belsőépítészeti dizájnversenybe a nagy külföldi fasfood-láncok és a menő belvárosi helyek mellé? Esetleg elindulnak a fine irányába? A válaszok profánabbak, de nem feltétlenül vetődtünk árnyékra.

Érdekes hibrid környezetbe vezetett külvárosi gasztrotúránk, melynek során Bonta Gáspár belsőépítész és Prommer Katalin étteremtulajdonos segítségével igyekeztünk megismerni a motivációkat a február 27-én újranyílt és új dizájnt kapott hellyel kapcsolatban. Az őrmezei lakótelepen, a Menyecske utcában található pizzéria tágabb értelemben a Kelenföldi pályaudvar és az M1-M7 bevezetőjének ölelésében fekszik, szűkebb környezetében egyszerre hat rá a panelhangulat és a szomszédos Költők Parkjának kulturális atmoszférája – Kálnoky László, Kormos István és Zelk Zoltán emlékművei állnak itt. Így egyszerre van jelen a külváros közlekedési és rozsda erőtere, a telepi életérzés és a “holt költők társasága”.

Fotó: Jaksa Bálint

A Menyecske utcába érve örökzöld növényfallal határolt faborítású kockaépület fogad. Az étterem külső látványát üvegkalitkaként uralja az extra méretű terasz, mely teljes szélességben elhúzható mobil üvegfalával alakítható nyári kiülős hellyé. A hideg időben hősugárzókkal fűthető, nagy képernyős televíziója a sportrajongókat szolgálja. A külső térben találkozunk először az izlandi zuzmófalacskával, mely a belsőben is visszaköszön – Gáspár szereti használni, mert alacsony igényű, élő és persze jól néz ki. Az épület falát nagy méretű ablakokkal törték át, a körbár így teremt kapcsolatot a két helyiség között. Sokat dobott a befogadóképességén is: jelenleg 118 fő fér el a korábbi 70 helyett.

Fotó: Jaksa Bálint

Az étteremben a szürke téglafalak dominálnak, rímelve a panelházakra. A telepi szürkeséget a farácsos térelválasztók oldják, melyek egyfajta lassítóként ösztönzik a beérkező vendégeket a valódi megérkezésre, a felszolgálókat méltó fogadásukra. A pultból kitűnik néhány high-tech vendéglátós berendezés, jelezve a tulajdonos minőségi gasztrós kütyük iránti rajongását. Két felirat-geget is feldobtak a falakra:  ez a “Sharing is caring!” és a “Pizzaface”. A falakat a lakótelepi lifteket idéző megvilágított drótüvegfelületek törik meg. Markáns elemei még a helynek a tört sokszögformák a plafon famennyezetén, az asztalok fölé logó Edison izzós lámpákon. A legtávolabbi sarokba tették az elszeparált ultrabiztonságos játszósarkot.

Gáspár szavaiból kihámoztuk: sok olyan belvárosi hely van, ahova többen nem mernek belépni, mert a puccosabb belső dizájnt automatikusan összekötik a magas árakkal. Ennek ellenére mindenki megérdemli a magasabb belsőépítészeti kultúrát és itt még az árak is az átlag ember pénztárcájához szabottak. Fine a környezet, de elérhető ár-érték arányúak az ételek. Többségük a külváros és belváros határán vagy teljesen külvárosi környezetben lelhetők fel. (Kivételt képez az V. kerületi Kálmán Imre utcában található egység.) A belsőépítésznek a belvárosi elfáradó, csúcsra érő “gasztroőrjöngés” után felüdülésként hatott ez a munka – munkáival a Bestiában és a Léhűtőben is találkozhatunk. Őrmezőn nem a nulláról kellett felépíteni egy helyet, mint az előbbiek esetében, hanem az emberek mentális térképen 25 éve ott lévő külvárosi hely kapott up-to-date belsőt. A cél egy vizuálisan vállalható, előremutató, otthonos és mégis erős karakterű atmoszféra megteremtése volt.

Fotó: Jaksa Bálint

Prommer Katalin elmondta: az őrmezei egység 1994-ben nyílt meg a lánc szinte első üzleteként. Ez a harmadik felújítás, a legutóbbi ráncfelvarrásra 10 éve került sor. Korábban sokáig szocreál vendéglő és kocsma szimbiózisaként fogadta a közönségét. A Don Pepe volt az ország egyik első pizzériája. Szatmári Gábor főtulajdonos alapította 1990-ben, létrehozva az első vendéglőt a Nyugati pályaudvarnál. Hozzá csatlakozott Katalin 4 évvel később, így ők ketten tulajdonolják a Don Pepe Kft.-ét. Budapesten 12 egységük működik hagyományos étteremként, food courtban található gyors étteremként vagy házhozszállítási pontként. Az egyik legnagyobb magyar tulajdonú étteremlánc.

Az Újbudán élő éttermes korszerű dizájnt álmodott: egyszerű internetes keresés útján talált a jól menő belvárosi gasztrós belsőépítészre. A tervezés jóval hosszabb időt vett igénybe, mint maga a bontás-építés, amit mindössze 4 hét alatt lezavartak. Következő pizzeriájuk a Fehérvári út 38. alatt nyílik majd és ott is hasonló elvek alapján készül a belső dizájn – szintén Gáspár keze munkáját fogja viselni. Továbbra is az átlag embert szeretnék megszólítani, csupán igényesebb körülményeket szeretnének kínálni. Az enteriőrváltás szép sorban minden éttermüket utoléri majd, de nem franchise uniformisban – az ízlésvilág hasonló lesz, de minden helynek lesz saját identitása.

Fotó: Jaksa Bálint

Az új díszlet már az első hétvégén telt házat hozott, bár néhányan megrettentek: nemcsak törzshelyüket, az árakat  is felpimpelték. Az ijedtség után, látva a változatlan étlapot, megismerve a hely új szellemét, sok visszajáró vendég gratulált. Mi is próbálkoztunk azzal, hogy valamiféle globális gasztrotrendbe helyezzük az őrmezei Don Pepe megújulását, miközben egyszerűen egy ismert belsőépítész és egy nagy magyar étteremhálózat eredményes együttműködéséről van szó: az alap nem változott, a feltét annál inkább!

Lájkold a cikket, és mondd el róla a véleményed!