Címlap

Rovatok

Toplista

Bréking

Programok

Videók
EN
Change language to English
Ez a cikk több mint 1 éve frissült, elképzelhető, hogy a benne szereplő információk elavultak.

Kávézók és éttermek - Cikkek

Családi étkezde a Bérkocsis utcában – az Öcsi

Fotó: Juhász Norbert / We Love Budapest

2016. január 29., péntek — Bagi László

A városban van egy-két sztárétkezde, ami a külföldi és magyar gasztrobloggerek obligát állomása, ha a luxushelyek után valami magyarosat, helyit, pultonkönyöklőset szeretnének mutatni. Van aztán egy csomó tényleg felejthető hely, amit – hiába a báj – jobb elkerülni. Ez a kis józsefvárosi étkezde egyik kategóriába sem tartozik. Évtizedek óta működik, a környékbelieken kívül mégsem ismeri szinte senki. Pedig a konyha jó, az árak nagyon barátiak, a kiszolgálásért felelős Feri pedig óriási figura.

A „piroskockásabroszos” hely története valamikor az 1930-as években indulhatott. Egy idősebb vendég legalábbis úgy emlékszik, hogy a régi üzletek közül már csak egy kalapos van meg a Népszínház utcában és ez az étkezde a Bérkocsis utcában – igaz, ez az utóbbi akkor még Molnár néven működött.

Fotó: Juhász Norbert / We Love Budapest

A '70-es években a ház nagyjából tíz évig fel volt állványozva, így az étkezdét 1981-ben vette át Feri apja, akit mindenki csak Öcsinek szólított – innen a hely neve. Eredetileg lakatos volt, jól is ment, de aztán behívták, hogy jelentsen erről-arról. Nem akart, így kilépett, két hét múlva már a Balatonon találta magát. Így lett vendéglátós, a munkába pedig beletanult a kisfia is. Utóbbi azonban világot akart látni, kihallgatott egy beszélgetést, hogy merre kell elindulni Jugoszláviából, és hamarosan Olaszországba szökött. Később megfordult több helyen, Kanadában két évet élt és dolgozott, lassan állampolgárságot kaphatott volna – de mindig visszatért. Összesen ötször. „Erősebb volt a honvágy. Azt nem pótolja semmi, ahogy lenézel a Halászbástyáról vagy kimész egy kettős rangadóra.”

Fotó: Juhász Norbert / We Love Budapest

Utóbbi már nem létezik, de édesapjától megörökölte a fehér köpenyt és vele az étkezdét, azóta mindennap itt van, feleségével együtt. Feri a „pályán” felveszi a rendelést és kiszolgál, intézi a bevásárlást és néhány éve megtanulta beszkennelni és feltölteni az aznapi étlapot. Utóbbi folyamatosan változik, csak egy dolog állandó: a csontleves.

Fotó: Juhász Norbert / We Love Budapest

Az ételeket ErzsébetFeri felesége készíti el, aki a konyhában szorgoskodik és főz – remek ízekkel. „Harminchárom éve éjjel-nappal együtt vagyunk, ez már Guinness!”

Fotó: Juhász Norbert / We Love Budapest

A törzsvendégek közül többen is esküsznek rá, hogy jobban főznek itt, mint… – és ide mindenki képzelje el a város drága szállodáinak egyikét. Ahány vendég, annyiféle verzióban hallottuk ezt az összetételt. „Egyszer bezártak két hétre, de én nem mentem el máshova. Le is fogytam!” – mondja egyikük.

Fotó: Juhász Norbert / We Love Budapest

Régen sok híresség megfordult itt: Szakcsi Lakatos Béla, Babos Gyuszi, Pege, Eperjes, Lábass Endre, Kézdy György, egy időben a fél MTK – sorolja Feri. A vendégkör egyébként nem nagyon változik, ritka errefelé a betévedő vendég. Sosem volt ez tehetős környék, de régebben sok kereskedő és zenész lakta. Ők sem tűntek el persze teljesen. „Láttad Az élet fáját? Meg kell nézni! Kiderült, hogy nem egy rossz színész ez a Brad Pitt, csak jó szerep kell neki.” – mondja az egyikük, aki maga is ismert zenész és Feri jóbarátja, idejár már vagy harminc éve.

Fotó: Juhász Norbert / We Love Budapest

Az ételek egyébként mindig frissek, a kézzel írt étlap naponta változik. A francia hagymaleves jól fűszerezett, a Dubarryból pedig egy fél adag is elég lett volna, mert emberes mennyiség. A pizzák is jók, látszik, hogy tisztességes alapanyagból készülnek. Kéthetente van kacsazúza pörkölt is (galuskával 870 forint), de ilyenkor érdemes sietni, mert fél 1 körül általában elfogy. Persze odaszólhatunk telefonon is, akkor félreteszik.

Fotó: Juhász Norbert / We Love Budapest

Apropó telefon. Lehet, hogy hamarosan más szám lesz. „Jön a digitális átállás. Küldtek egy levelet, amire elfelejtettem válaszolni, de egyébként minden be volt fizetve. Erre fogják magukat és kikapcsolják. Azért tizenöt év után küldhettek volna egy SMS-t vagy valamit.” – mondja Feri, és nem nehéz hasonló történetet találni a saját emlékeinkben.

Fotó: Juhász Norbert / We Love Budapest

Öcsi étkezde

1084 Budapest, Bérkocsis utca 41.
+36 1 215 0270

Az idők persze változnak. Benéz valaki, láthatólag ő is törzsvendég, kérdez, és már megy is tovább: „Te Ferikém, hol van itt fénymásoló?” „Itt kimész, a sarkon ott van a srí lankai” – hangzik a válasz. Régen sok iroda volt a környéken, több művész is lakott errefelé, és sorok álltak itt délben, egy dolog azonban változatlan: a konyha jó, a környékről pedig ide jár mindenki megbeszélni az élet nagy dolgait.

Fotó: Juhász Norbert / We Love Budapest

A multik Magyarországon letarolnak mindent.” – kapcsolódik be a beszélgetésbe az egyik törzsvendég, aki 25 éve jár ide, és korábban maga is neves hotelekben dolgozott. „Franciaországban, Olaszországban, de még Horvátországban is sok az olyan vendéglő, amiből egy család él. Nálunk alig van ilyen.”

Fotó: Juhász Norbert / We Love Budapest

Az Öcsi az egyik kivétel. Ferit is simán elképzeljük egy régi párizsi fotón, ahogy az üzletportálban áll, vagy egy szicíliai trattoria pultjánál. De ő megmarad a Bérkocsis utcában, nem bírt elmenni innen.

Lájkold a cikket, és mondd el róla a véleményed!