Címlap

Rovatok

Toplista

Bréking

Programok

Videók
EN
Change language to English

Kávézók és éttermek - Cikkek

Amiért megéri a kertvárosba utazni – Kemencés Pizza

Fotó: Hartyányi Norbert / We Love Budapest

2016. november 7., hétfő — Pákozdi Nóra

Több olasz pizzarajongó ismerősüntől és egyéb forrásokból is hallottuk, hogy a XV. kerületben szédületesen jó pizzát készítenek, remek alapanyagokból, szívvel-lélekkel és szaktudással. Mi is ellátogattunk hát a kertvárosi Kemencés Pizzába, ahol néhány szempillantás alatt a nyers, feltétekkel megpakolt tésztakorongokból gőzölgő, igazi olaszos pizza lesz, vékony tésztával, roppanós széllel és úgy nyúló sajttal, ahogy azt a giccsesebb reklámokban látni. Ez viszont nem giccs, nincs semmi, ami ne lenne igazi náluk. A mesteri pizzákért tehát igencsak megéri kirándulni egyet, bárhonnan.

Kemencés Pizza

1152 Budapest, Fő út 39.
+36 30 731 2491

Aki evett már az encsi Anyukám mondtában, az tudja, hogy nem kell olasz földre zarándokolni egy igazán jó pizzáért. Sőt, eleve sokan vannak, akik valamiért Olaszországban nem találtak még elsöprőt a nemzeti ételből. Ez nem meglepő, hiszen arra sincs garancia, hogy egy külföldi jó gulyást kap nálunk. A pizza nagy kedvenc, hiszen egy gyorsan fogyasztható, saját ízlésünkre alakítható ételről beszélünk, ami laktató, és ha jól van elkészítve, igazi élmény lehet. Encsen ilyen, és a belvárosban is van pár hely, ahol korrekt nápolyi vagy laziói recept alapján kínált pizzákat ehetünk.

Fotó: Hartyányi Norbert / We Love Budapest

Márciusban Andi és Feri úgy határoztak, hogy itt az ideje beindítani a vállalkozást és prémium pizzákat sütni, aranyos kertvárosi miliőben, rendhagyóan. Feri testvére egyébként nagy pizzamester, Pécsett a Non parlo italiano névre hallgató egységet viszi, nagy sikerrel, a környék legjobbjaként. Ez, illetve az encsi kapcsolatok sarkallták a házaspárt arra, hogy maradandót alkossanak, és olyan pizzát süssenek, amelyből egykettőre legenda válhat.

Fotó: Hartyányi Norbert / We Love Budapest

Eredeti receptúrával, saját építésű kemencével és nagyon jó minőségű alapanyagokkal vágtak bele a Kemencés Pizzába. Feri viccesen megjegyezte nekünk, hogy hiába a testvérének nagyon olaszos nevű helye, azért a Non parlo italianónál könnyebben marad a fejekben az ő teljesen mezítlábas elnevezésük. Egyetértünk.

Fotó: Hartyányi Norbert / We Love Budapest

A márciusi nyitás óta sok minden megváltozott: többen is publikáltak róluk, ami elképesztő rohamot okozott. A nagy forgalomban le kellett állítani a házhoz szállítást, hiszen felmérték a kapacitásukat. Szerintünk ez egy nagyon korrekt üzletpolitika – így nem megy semmi sem a minőség rovására, inkább napi 160 lesütött pizza után már a következő napra készülnek. Ugyanazzal a tökéletesre kelesztett tésztával, finom pármai sonkával, friss zöldfűszerekkel. Így ma már csak helyszínen lehet fogyasztani a pizzáikat – pedig leteszteltük, még kihűlt állapotban, pár órásan is remekül működnek.

Fotó: Hartyányi Norbert / We Love Budapest

Két pizzalapot találunk: az alapon a klasszikusok sorakoznak, margheritától a bolognaiig, az új lapon pedig a gurmébb verziókat találjuk: körtés, brie-s, gorgonzolás vagy calzone pizzát. Természetesen a legalapabbal kezdtük: a paradicsomszósszal, mozzarellával és bazsalikommal megpakolt margherita (32 cm - 1399 forint) egy sms megírása alatt megérkezett a tányérunkra, illatosan, forrón, de egy pillanatot sem tudtunk várni arra, hogy beleharapjunk, annyira hívogató volt. A szél ropog, a tészta pillekönnyű, nem a hasunkban kel meg, a pizza szíve pedig vékony, mégis ügyesen tartja a ráhalmozott feltéteket.

Fotó: Hartyányi Norbert / We Love Budapest

Egy tejfölös alapú verziót is kipróbáltunk, a Popeye-t (32 cm - 2190 forint), amely spenóttal, ricottával és pancettával érkezett. A hús természetesen frissen szelve az üzletben található Berkel géppel. Ez a pizza is légiesre sikeredett, nincs "sok" érzetünk. A friss paraj jól működik a ricottával és a szélektől sem tudunk betelni – igazából sajnáljuk, aki mindig csak kirágja a pizza közepét, mert a Kemencés széle is bajnoki. Még egy calzone fajtát (1699 forint) is kóstoltunk, de a dúsan töltött tésztabatyu már kifogott rajtunk, annak ellenére is, hogy tényleg nagyon könnyed tésztákról beszélünk.

A sós után jól esik az édes, ezért természetesen desszertet is tartanak, amiből mi a ház panna cottáját kóstoltuk (700 forint) és megállapodtunk abban, hogy hiába érkezünk pizzázni, ezt nem nagyon szabad kihagyni utána. Remek állag, éppen annyira édes, amennyire kell, és még mutatós is a karamellhálóval. 

Biztosan visszajövünk még, és várjuk a további terjeszkedést – Feriék ugyanis szeretnének Budapesten több Kemencést – kifejezetten peremkerületekben, hogy megmaradjon a családias manufaktúra-jelleg. Egyébként pedig akkora kirándulást nem is kell tenni, az egész várost átszelő 5-ös busz például éppen a Kemencés felé halad.

Lájkold a cikket, és mondd el róla a véleményed!