A Fény utcai piac - a budai mamák gyűjtőhelye
Mondanunk sem kell, a legtöbb gasztronauta által ajnározott piac Pesten van. Kivétel kettő, a MOM Park biopiaca és a Fény utcai piac. Mivel lángos ügyben elfogultak vagyunk, ezért mi a Fény utcaira szavaztunk ebben az összeállításban. Itt találhatjuk a Sonkást, az alsó bazársoron az Ezerfűszert, a Kárpáti melletti sarkon meg a kihagyhatatlan kemencés lepényest. A piac nem a legolcsóbb a városban, de az, hogy a budai nyugdíjasok is itt vásárolnak, megnyugtató mérték számunkra. No meg, ha már arra járunk, ne hagyjuk ki a piac bejáratánál lekötött biciklik mustráját, sokszor többszázezres példányokban gyönyörködhetünk.
A Bambi mogorva autentikája
Hogy egy jó városi közhellyel éljünk, a Bambiban megállt az idő. Ez mára egy tudatos vendéglátó védjeggyé vált a Bem téri kis presszóban. A gyógypapucsos goromba nénik pont úgy szolgálják fel a tejeskávét, ahogy azt szüleinknek tették. Ennek köszönhetően értelmiségiek, retróval barátkozó fiatalok és önmagukban autentikus nyugdíjasok törzshelye. Ha külföldi vendégünk beleszagolna a rendszerváltás előtti Budapestbe, a Memento Park után ez a leghitelesebb mauzóleum.
A Normafa rétese
Viszonylag kevés olyan ember él Budapesten, akinek nincs gyerekkori élménye a normafai rétesről. A kis fabódé töretlenül szolgáltatja a kirándulók és a hegyvidéki őslakosok számára a nosztalgikus falatokat. Nem akarunk hazudni, senki se itt keresse a város legjobb rétesét, itt a látványon és az illatokon van a hangsúly. Azon, hogy a kiadó ablaktól számítva tíz lépésnyire olyan padot találunk, ahonnét falatozás közben az egész várost belátjuk. A kávéjuk szinte ihatatlan, de a forralt boruk életmentő lehet egy egész napos havon csúszás után.
A városmajori öregurak
A Városmajor méltatlanul elfeledett része a városnak. Pedig itt aztán van friss levegő, szuper jó Csaba utcai fagyi, de ami a szerintünk a legkedvesebb, az a városmajori nagypapák együttese. A park közepén, a piros padoknál találhatjuk a központjukat. Itt megy egész nap a kártyázás, sakkozás, unokákról beszélgetés, asszonyokról panaszkodás. Amennyiben olvasná valaki cikkünket a helyi önkormányzattól, ezúton szeretnénk üzenni a bácsik nevében, hogy nagyon szeretnék, hogy az asztalokat rendbehozzák, mert már bridzsre alkalmatlanok. Kemény kartonlapokat kell magukkal hozniuk a közös partikhoz.
A Gyermekvasút és kallerei
Hogy mit szeretünk a legjobban a Gyermekvasútban? Legfőképpen azt, hogy még mindig létezik, hogy nincs olyan EU-s gyermekvédő szervezet, aki betiltaná ezt a rém kedves járatot. Mai napig a jó tanuló gyerekekből lehet vasutas 10 és 14 éves koruk között. Igazán szürreális élmény, amikor a pénztárnál egy tíz éves gyerek ad vissza tízezresből, vagy amikor a “kétajtós szekrény” jegyét ellenőrzi egy őzike testű kislány. Az áraikat viszont nem tartották nosztalgikusan, egy vonaljegyért 700 forintot kell fizetnünk.
A SzendZso újhullámos omlettje
Budán sorra nyílnak a jobbnál jobb bisztrók. Ilyen a Le Biscuit, a Villa Bagatelle, és kistestvére, a Bagatellini. Az egyik kedvencünk a Szendzso, azon belül is a reggelije. A helyről hosszabb értekezést olvashattok egy korábbi cikkünkben, úgyhogy itt most csak röviden. Szuper a kiszolgálás, nem jönnek zavarba az “ön mit ajánl” beugratós kérdéstől, mindig remek a zene, és a helyhez képest óriási a gyerek sarok. Végül, de nem utolsó sorban, isteni a mediterrán omlett mozzarellával, házi pestoval és szárított paradicsommal. A SzendZso minősége és árfekvése is ízig-vérig budai.
.JPG)
A kerékpárkompatibilis Fogaskerekű
A Hegyvidéken biciklisként létezni nem egy egyszerű feladat. Lejutni a belvárosba a legnagyobb suhanás, de fáradtan, munka után, ne adj' isten buliból feltekerni a hegyre kemény feladat. Viszont hála a budai oldal fantasztikus alternatív közelkedési eszközeinek, megúszhatjuk az emelkedőt. A Fogaskerekűre feltolhatjuk a bringánkat, így egy BKV jegy áráért megtehetjük, hogy a hazaúton is csak lefelé gurulunk. Pótolhatatlan élmény az első, hajnali öt órakor induló járat, amin kedves ‘félrészeg’ budai biciklisták józanodnak.
A Mechwart-liget ágyásai és szökőkútja
A Mechwarton lenni igazán bel-budai élmény. A parkot és környékét két éve teljesen felújították. A domb tetején lévő házasságkötő teremnek köszönhetően a tér állandóan tele van menyasszonyokkal, vőlegényekkel, fotósokkal és násznéppel. A virágágyásai a város egyik legízlésesebbjei. Az egész liget kicsit olyan, mint a Truman show, brüsszeli parkokat idéző tisztaság és önfeledt gyereksikoly a köbön.
A budai borozók
Erről a műfajról már írtunk egy hosszú tanulmányt. Röviden összefoglalva, a város legemberibb borozói mind Budán vannak. Nagy kedvencünk a Mátra borozó, azon belül is Gábor, a kocsmáros, és Gábor hurkája, amire szezon idején érdemes előre feliratkozni. A másik favorit a Borpatika a Bartók Béla útnál. Itt is remek a borkorcsolya, és szerdánként egy hajléktalanokból álló blues zenekar játszik. Ezekben a kocsmákban 90 és 130 forint között korrekt borokat ihatunk olyan karakterekkel, akiket legtöbbször művészmozik vásznain, vagy antropológiai fotókiállításokon láthatunk.
A divatmagazinokon nevelkedett budai lányok
Végül, de véletlenül sem utolsó sorban, Buda nagy érdeme a gazdagon öltöztetett lányai. Aki nem hiszi, annak ajánljuk a 5-ös buszon való utazást végállomástól végállomásig. Rákospalotától Pest belvárosán át a Pasaréti térig közlekedik. Lenyűgöző ahogy a ruhakollekciók változnak egy buszjáraton belül. Az útvonal alatt egy, akár két nulla is hozzáadódik a felsőruházat árához, a cipőkről nem is beszélve. A budai lányok szépek, ízlésesek, és ezzel általában tiszában is vannak. Apukájuk, anyukájuk sem engedné őket szakadtan az utcára. Érdekes egyébként, hogy az érettebb budai lányok már néha átmerészkednek a pesti oldalra is. A diszkó klubokon túl olyan helyeken szoktak felbukkanni, mint a Telep, általában címlapkompatibilisen borostás deszkás fiúk társaságában.
Lájkold a cikket, és mondd el róla a véleményed!
