Terra Hungarica, avagy a magyar föld?

2011. 12. 06.

A Terroir Club, az Edison Network és az In Vino Consulting rendezésében első ízzel kóstolhattak bele a borkedvelők a Gerbeaud Házban a Terra Hungarica elnevezésű esemény borsorába 2011. november 19-én. Az érdeklődés olyan nagy volt, hogy aki a kezdési idő után csupán egy órával érkezett, már hosszú sorokat állt ki egy-egy borásznál.

Azonban a jövőben rendszeresen újra megrendezésre kerülő ízlelőn senkit nem akadályozott meg a tülekedés, hiszen a 31 kiállító borász mind a természet- és tájhű földművelést, gazdálkodást részesíti előnyben. E kellemes terroir-jellegű kóstolón felsorakozott több mint 100 bor szinte végeláthatatlan elfoglaltságot kínált a közel 300 látogatónak. Ha valaki betelt a borokkal, azoknak Szántó Tibor apró trüffeljei okozhattak édes örömöket, azonban a sósabb ízeket kedvelőknek sem kellett a terepet elhagyni, hiszen a Gerbeaud Ház által készített tálak minden ínyencet pillanatok alatt káprázatba ejtettek. Természetesen az ételeknél egy fokkal azért a borok mégis csak izgalmasabbak voltak, így következő összeállításunkban három résztvevő, két sommelier és egy kereskedő osztja meg velünk kedvenc tételeit.

 

Az ifjú sommelier, Csere Márton az orvosi szakmából pártolt át a borok ízletes világába, és korábbi szakmájának megfelelően analitikus szemmel figyeli a borokat is. Nézzük meg, számára mik voltak a legizgalmasabb tételek a kóstolón:

 

„Nálam Demeter Zoltán régen is volt és ma is ott van a szeren! A 2009-es Szerelmi hársa verte a tokaji mezőnyt szárazban véleményem szerint. Összetett, izgalmas, hozza a szokásosnak mondható elegáns mineralitását. Két bor tudta megszorongatni, a Bott Pincészet Excellenciás furmintja és a Nobilis Barakonyi Hárslevelűje. Aztán az osztrák szomszédainkban megint nem kellett csalódnom, ahogyan még eddig talán sosem. Sőt, tulajdonképpen ők vittek valami színt a rendezvénybe. Először is mindannyian sok borral jöttek, amik igen szépek voltak, és emellett végtelenül kedvesek személyiségek is, elbűvöltek minket. Nikolaihof 1993-as tétele igen különleges volt, egy Zöldveltelini. A korral nehéz versenyezni, nem is beszélve a bor zamatairól. Aztán jön Weninger. Mindkettő. Hibátlanok a boraik. És azt kell, hogy mondjam, nekem nagyon tetszik az a visszafogott osztrák stílus, amit a vörösborban képviselnek. Nem akarnak 15% borral előrukkolni és azzal felvenni a versenyt a dél-amerikai vörösökkel. Amit nem is kell, mert sokkal elegánsabb borokat készítenek. Bennük van a finesz, a végtelenségig lehetne kortyolgatni, és mégsem érezné a ember, hogy most már sok...”

 

A nemrég Angliából hazatért sommelier, Cseke Gábor nem csak mint profi borajánló vett részt a rendezvényen, hanem mint leendő szőlész-borász, így ajánlásában főképp a borok milyenségére koncentrált. Íme a kedvencei:

Maurer Oszkár Szerémi Zöld 2011 Szerémség – hordóminta: Ahogy a neve is sugallja, harsányan zöld illatok és ízek, viszont egyáltalán nem zöldes savak jellemzik. Telt, mégis friss, harapnivalóan ropogós bor, szép hosszú lecsengéssel.

Losonci Bálint Cabernet Sauvignon 2010 Mátra: Meglepő, hogy egy Cabernet nem az erejével, ragadós-eukaliptuszos jellegével, hanem végtelen természetességével, jó struktúrájával hódítson hazánkban. Ez ilyen.

Pók Tamás Leányka 2010 Eger: Intenzív, de elegánsan aromás, krémes bor, határozottan polifenolos jelleg, a bor mégis friss és élettel teli. Van mondanivalója.

Szászi Endre Olaszrizling 2009 Szent-György-hegy:Klasszikus. Az olaszrizlingtől "elvárt" kesernyés ízvilág helyébe itt a vulkáni mineralitás lép, amely vezeti az ízt, kerekké teszi a bort, de nem nyomja el a rizling finom fajtajellegét sem.

Szászi Endre Cabernet Sauvignon 2008 Szent György-hegy: A másik megdöbbentő Cabernet, sok-sok gyümölcsét, mineralitását, mélyen szunnyadó erejét egy észak-rhone-i vörös is megirigyelhetné.

Hollóvár Hárslevelű 2009 Somló: Szép mézes, telt hárslevelű fajtajelleg jelenik meg, jó arányokkal, egyensúllyal. Aki ismeri a pince stílusát, az nem döbben meg amúgy döbbenetes masszív testén és szerkezetén. Még az alkohol is kordában van tartva.

Chateau Lagarette Premier Cotes de Bordeaux 2005'Cuvée Cyrus' : A külföldiek közül az egyik legnagyobb meglepetés. 100 % cabernet franc. Visszafogott, a C. franc-ra jellemző masculin ízvilág itt nagyon lecsiszoltan, elegánsan jelentkezik. A bor inkább a terroir-ról szól és nagyon hűen képviseli appellation-ját, sokkal inkább, mint a szőlőfajtáját. Nem akar nagy és nemes bor lenni, pedig már az.

 

A Borkorzó Süli testvérpárosa közül András volt jelen a kóstolón, aki el volt ragadtatva a rendezvénytől, az idei év egyik legjobban megszervezett boros kóstolójának tartotta a Terra Hungaricát. Az ő nyertesei pedig a következők voltak:

„Nálam  Karner Gábor Tavaszföld Kékfrankosa ütötte ki a biztosítékot. Ilyen ásványos jegyeket felvonultató kékfrankost még nem kóstoltam. Az ízek mellé csak egy visszafogott tannin társult, ami az eddigi kékfrankos stílustól elrugaszkodik. Háromszorittam a borból mert nem tudtam vele betelni.
Emellett meg kell említeni Maurer Oszkár Szerémi Zöldjeit és az osztrák vendég pince, a Nikolaihof borait is.

 

Fotógaléria

még több kép
Lájkold a cikket, és mondd el róla a véleményed!

Nemrégiben megtekintett