Címlap

Rovatok

Toplista

Bréking

Programok

Videók
EN
Change language to English

Élmény és kultúra - Cikkek

A gömbrágótól a robbanócukorig – 17 retro édesség, amelyen felnőttünk

Fotó: Hartyányi Norbert / We Love Budapest

2017. február 22., szerda — Csáki Csaba

Minden különösebb előzmény nélkül betértünk pár budapesti üzletbe a multitól a XVII. kerületi eldugott ABC-ig, hogy gyermekkorunk emlékei után kutassunk. Sok régi kedvencet sajnos nem lehet kapni, mert nem gyártják már, a legtöbbet viszont megváltozott dizájnnal ott találtuk a polcokon. Telepakoltuk hát a szatyrot az utóbbi évtizedek meghatározó édességeivel, hogy egy kicsit újra gyerekek legyünk (a lista természetesen nem teljes).

Négercsók

Fotó: Hartyányi Norbert / We Love Budapest

Aligha engednék ezen a néven árusítani, ha napjainkban kerülne a boltokba – esetleg afroamerikai csókként lehetne forgalmazni. A ’80-as években megismert édesség ostya alapjára tojáshabot nyomtak, az egészet bevonták csokival, majd hat darabos átlátszó műanyag dobozba tették. Ezt a rettentően édes és tömény habcsodát – amiből egy darab egész napra eltelítette az embert –, vagy imádni, vagy utálni lehetett. Annak idején kókuszos és málnás ízben is kapható volt a magyar találmány, manapság viszont kevés helyen beszerezhető. Nekünk sem sikerült, az egyik német áruházlánc egységében találtunk hasonlót. Talán nem is baj, mert a nosztalgia mellett Laár Andrásék ide vonatkozó örökbecsűje szépíti csak meg az emlékét.

Gömbrágó

Fotó: Hartyányi Norbert / We Love Budapest

Ami csak lehet, káros volt egy fejlődésben lévő szervezetnek ebben a cukormázzal bevont, édesítővel és színezőanyaggal ellátott mesterséges valamiben. A gyerekek körében népszerű rágót a színes és látványos csomagolása adhatta el, mert a majd’ fél méteres kiszerelésben gyártott gömböket el lehetett osztogatni az osztálytársak között, pedig egyszerre minimum hármat kellett bekapni, hogy legalább 10 másodpercig kitartson az íze.

Téli fagyi

Fotó: Hartyányi Norbert / We Love Budapest

A hetvenes években került elő a semmiből, hogy a hidegebb hónapokban pótolja a nyári hűsítőt. Külsejét tekintve abszolút hozta az eredetit, az ízek viszont nem jöttek (jöhettek) át. A tapadós, émelyítős krém és az íztelen tölcsér együttes élménye miatt sokszor csak megjátszottuk az örömöt, amikor valamelyik látogatóba érkező rokon előrántotta a táskából. Jobb híján megettük és vártuk a tavaszt.

Cigi rágó

Fotó: Hartyányi Norbert / We Love Budapest

Kölyökként amiben lehetett, utánoztuk a felnőtteket. Ameddig sunyiban ki nem próbálhattuk az igazi füstölgő rudat, addig a cigarettára emlékeztető rágni valóval majmoltuk őket. Utólag kissé érthetetlen, hogyan kerülhetett piacra, hiszen dohányzási veszélyforrásként könnyedén a cigi irányába terelhette a gyerekeket. Túl sokáig ugyan nem lehetett rágni, de a gömbrágónál talán finomabbra sikeredett. Főleg akkor, ha leszedtük róla a papírt.

Krumplicukor

Fotó: Hartyányi Norbert / We Love Budapest

Ránézésre inkább iskolai krétának tűnik és bizony kézbevételt követően is az az ember érzése, hogy simán fel lehetne írni vele a táblára a másodfokú egyenlet megoldó képletét. Valahogy nincs előttünk a pillanat, amint a gyerekek ezt a gránitkemény, de ráharapás után omlóssá változó édességet választják a boltban bármi más helyett, pedig elvileg az ötvenes évektől kezdve népszerűnek számított  a szintén sokak számára értelmezhetetlen medvecukorral együtt. A felnőttek körében biztos.

Turbo rágó

Fotó: Hartyányi Norbert / We Love Budapest

Az öbölháború tájékán egy ország gyermeknemzedéke tanulta meg, hogy a Beygir Gücü törökül lóerőt, az Azami Sürat pedig végsebességet jelent. A nyolcvanas évek általános iskolai szünetei a rágóba rejtett autósképek cserélgetésével és a velük való játékokkal teltek. Persze rágtuk a barackos jellegű, vagy legalábbis annak szánt ízvilággal felturbózott rágót is, de a gyermeki élményt a kibontás után a kezünkben tartott, fényes papíron pompázó 360 km/h-ás végsebességű Ferrarik vagy Lambók jelentették.

Tejkaramella

Fotó: Hartyányi Norbert / We Love Budapest

Voltak idők, amikor nem a lila csokira asszociáltunk egy édesség csomagolásán pózoló tehénről, hanem például erre a pusztítóan édes, omlós élvezetre. Sose tudhattuk, hogy éppen szájban szétolvadós vagy sziklakemény darab bújik meg a papírban, de abban biztosak lehettünk, hogy egyszerre 3-4-nél többet nem bírtunk belőle megenni.

Francia drazsé & Dunakavics

Fotó: Hartyányi Norbert / We Love Budapest

A generációk kedvencének számító két glükózbomba időtlen idők óta párban jár. Előbbi elnevezése elég triviálisnak tűnik, bár régebben biztos kevesen tudták, hogy azért francia drazsé, mert a francia dragée szóból származik, ami cukormázzal bevont mandulát jelent. Bele is ragadt rendesen a fogunkba.  

A színes cukorral beburkolt földimogyorót sem kell senkinek bemutatni, elvégre nem akadt olyan általános iskolai osztály, ahol legalább egyvalakinek ne tört volna bele a foga a pénteki teadélutánon.

Párizsi & Melba kocka

Fotó: Hartyányi Norbert / We Love Budapest

A hetvenes évek óta minden ABC pénztárgépe mellett ott figyelt külön kis papírdobozban a kétfajta csokikocka. Amikor elkísértük anyut vásárolni, a sorban állás közben megpróbáltunk kikunyerálni legalább egy Párizsit vagy egy Melbát, hiszen ha már elköltöttük a heti családi költségvetés jelentős részét, az a pár forint már nem osztott, nem szorzott. Csupán egy falat volt, de megérte várni rá.

A kávés és enyhén rumos Párizsit, valamint az ananász, meg narancs ízben kapható békebeli Melba-gúlákat alighanem a dédunokáink is könyörögni fogják.

Sport szelet

Fotó: Hartyányi Norbert / We Love Budapest

Ennél ikonikusabb és patinásabb csokoládé nemigen létezik Magyarországon. 1953-ban a Népstadion megnyitására készült az első rumos ízesítésű darab, melynek csomagolásán egy diszkoszvető díszelgett és akkor még MHK Sport szeletnek hívták (az MHK az akkori idők sport-tömegmozgalmának rövidítése). A ’90-es években a klasszikus méret társaságában megjelent az XL-es és XXL-es változat, de az igazi érzést az eredeti kiadás adta, melynek a kétrétegű csomagolástól való megszabadítása után/közben valahogy mindig sikerült ráharapni az alufóliára vagy a zöld papírra.

Kakasos & Kojak nyalóka

Fotó: Hartyányi Norbert / We Love Budapest

Mindkét kultikus nyalóka a televízióhoz köthető. A piros kakast formázó a hetvenes években tűnt fel a Keménykalap és krumpliorr című ifjúsági sorozatban, melyben a gyerekek az erre a nyalókára cseppentett altatóval kábították el Bagaméri kutyáit. A lajosmizsei gyárnak köszönhetően ma is fellelhető a kőkemény édesség, amit régen ha elnyaltunk, utána az édes, ragacsos ízzel átitatódott pálcikáját is rágtuk még, hogy tovább tartson az élmény.

A Kojak nyalóka az 1960-as évek közepén lepte el a trafikokat. Ezt a nevet később kapta a Telly Savalas főszereplésével sugárzott sorozat után – a kopasz nyomozó ilyen nyalókát szopogatott, miután leszokott a cigarettáról. Fogyasztása többnyire a hagyományos sémát követte: először a csokimázat nyaltuk le, majd a gömb következett egészen a műanyag pálcika elrágásáig.

Dianás cukorka & Konyakmeggy

Fotó: Hartyányi Norbert / We Love Budapest

Ki gondolná, hogy a Dianás cukorka már több mint 100 éve gyógyítja a másnaposságot? Legalábbis a népi gyógymód szerint, amely szinte mindent gyógyító csodaszerként kezeli a Diana Ipari és Kereskedelmi Rt. 1911-ben legyártott termékét. A mentolos sósborszeszt tartalmazó cukorkával ugyanúgy lehetett felnőtteskedni, mint a cigirágóval, hiszen alkoholt tartalmazott, akárcsak a 19. századig visszavezethető konyakmeggyel, amit a négercsókkal ellentétben egy ország imád. Persze mindkettőből vagy 600 darabot kellene megenni legalább egy pityókás állapot eléréséhez, amennyiben nem kapunk cukorsokkot az odavezető úton.

Lottó csoki és többiek

Fotó: Hartyányi Norbert / We Love Budapest

Lottó, Kapucíner, Szamba, Bohóc, Autós – a mai napig heves szívdobogást idéznek elő ezek a csokinevek, ha szóba kerülnek. Mind közül talán a Lottó és a Kapucíner szelet jutna be első között a képzeletbeli Magyar Hírességek Csarnokába; előbbi már csak társadalmi múltja miatt, hiszen a rumos-diós falat a ’80-as évektől az állami szerencsejáték propaganda fontos szereplője volt.

Robbanócukor

Fotó: Hartyányi Norbert / We Love Budapest

Minden idők egyik top kedvence, melynél menőbb és izgalmasabb édességet nem találtak fel, hiába terjedt róla városi legenda, hogy felrobbanhat a gyomrunkban. Nyilván nem történt semmilyen detonáció (és cseresznyefa sem nőtt ki a hasunkban, ha lenyeltük magot) a szájpadlásunkat kellemesen bizsergető gigaédes furcsaságtól, amit csakis kizárólag tátott szájjal fogyasztottunk. A "robbanást" úgy idézték elő, hogy a megolvasztott cukorba nagy nyomáson szén-dioxid gázt eresztettek, a megszilárdult cukor pedig kisebb buborékokban magába zárta a gázt. A cukrot összetörték, a belsejében a gázzal telt kis buborékok pedig a szopogatás során pukkantak nagyokat.

Boci & Tibi

Fotó: Hartyányi Norbert / We Love Budapest

A Boci jelentőségéről legyen elég annyi, hogy a második világháborút követően ez volt A Magyar Tejcsokoládé. Elődje a ’20-as években debütált még Szerencsi tejcsokoládé néven, amit a csomagoláson búsuló tehén miatt hívott a köznyelv Boci csokinak. A nyolcvanas években aztán az ország legnépszerűbb táblás csokija hivatalosan is felvette a Boci nevet. Az utóbbi években többször kívül-belül megújították, kicsit elveszítve vele gyermekkorunkat. 

A Tibit (a Zizivel és a Fruttival együtt!) Stühmeréknek köszönhetjük. Az alapító unokájáról elnevezett csoki a második világháború idején jelent meg először és azóta több tulajdonos- és dizájnváltáson átesve próbálta megtartani jellegzetes ízét. Hol sikerült, hol nem.

Utast ellátó szelet

Fotó: Hartyányi Norbert / We Love Budapest

Eredetileg Utasellátó szeletként pöffeszkedett a polcokon az óriás szaloncukrot idéző nosztalgikus termék. Simán elment egész estés desszertnek, mert a csoki roládon belül piskóta és csokikrém kényeztette a vonatozások során majszolgatni kívánó utast, aki az elfogyasztása után rendesen eltelítődött tőle. Később az első harapás után darabjaira eső édességet jogvita miatt átkeresztelték Utast ellátó szeletre. 

Melódia-szelet & "váras" csoki

Fotó: Hartyányi Norbert / We Love Budapest

Boltban előre összeállított Mikulás-csomagok nem léteztek nélkülük. Az étcsokival bevont, mogyoróval és mandulával támogatott édeskés-keserű Melódia a nyolcvanas években nyomtalanul eltűnt, hogy aztán Szerencsi Retro néven 2005 körül újra felbukkanjon. Mind csomagolásban, mind árban prémium kategóriás desszertnek számított.

A földrajz és történelemtanárok hálálkodhattak a "váras" (vagy "betűs") csokik által terjesztett kultúrmisszióért, mert legalább a csomagolásra pingált történelmi helyszínekről megmaradhatott valami a nebuló fejében. Arról bezzeg nincsenek emlékeink, hogy a suliban gyűjtjük, cserélgetjük a színes papírokat és két visegrádi várat adunk mondjuk egy kőszegiért.

Ha kedvet kapnál a retro ízekhez, kis kereséssel könnyedén beszerezheted ezeket az édességeket. Mi a Chimpexből, a rákoskeresztúri Pocak ABC-ből, a Roni ABC-ből és főleg belvárosi kisboltokból vásároltunk.

Lájkold a cikket, és mondd el róla a véleményed!