Change language to English

Magyarország rövid történelme

Budapest és nevezetességei - Cikkek

2011. február 14. — We Love Budapest

895-ben alapították, majd a pápa által is elismert I. Szent István király megkoronázása által vált keresztény királysággá az időszámításunk szerinti 1000. évben.

A középkori Magyarország

István és utódai számára a legnagyobb kihívást a nomád magyar nép kereszténységének megőrzése és az „európaiasításuk” jelentette. 1301-ig, az Árpád ház végéig, illetve az Anjou dinasztia ideje alatt a középkori Magyarország (a Mongol megszállás pusztító két évét leszámítva) végig virágzott. Mátyás Király a reneszánsz Magyarországot Európa kulturális központjává tette, mely példaként szolgált más országok számára is. Ám minden tündöklés és fejlődés ellenére egy új, a Balkán felől érkező hatalom – az Ottomán Birodalom – megerősödése kezdte fenyegetni Európát, melynek Magyarország a déli védőbástyája volt.

A török megszállás évei

Mátyás király halála után a királyi hatalom egyre gyengült, míg végül 1526-ban az ország nem volt képes tovább ellenállni a török támadásoknak és három részre szakadt – a török megszállás terültére, Erdélyre, és a jelentősen kisebb területű Magyar Királyságra. Ettől kezdve, több mint 150 évig a törökök számos csatát vívva próbáltak terjeszkedni Európa felé. A Magyar Királyság a Habsburg hatalom része lett, míg Erdély független államként működött tovább. A 18. század elején a Habsburgok végül készen álltak, hogy a magyarokkal együtt visszaverjék a törököket és újraegyesítsék az országot. 1718-ban az újraegyesített Magyarország végül a Habsburg Birodalom részévé vált.

A Habsburg Birodalom

A 18. században Magyarország elkeseredetten próbált újjáéledni a török pusztítás után. A Habsburgok segítségével az ország lakatlan területeit benépesítették román és szlovák nemzetiségűekkel és így mesterségesen alakítottak ki nagyobb területeket kisebbségek számára. Amikor a 19. században a nacionalizmus és liberalizmus eszméi elértek Magyarországra is, a Habsburg uralom többé nem volt kielégítő. Az egyre erősödő magyarpolgári társadalom irántiigény végül az 1848-49-es szabadságharcba – a Habsburg uralom elleni felkelésbe – torkollott, mely Budapesten 1848. március 15-én tört ki.

A Monarchia évei

A felkelést leverték és Ausztria szigorú intézkedéseket vetett ki az országra. Később felismerték, hogy csakúgy tudnak a magyarokkal együttműködni, ha némi autonómiát biztosítanak az országnak. Ez a megerősödési folyamat az 1867. évi Kiegyezéshez vezetett, amely egy új közép-európai nagyhatalom, az Osztrák-Magyar Monarchia megalakulását tette lehetővé. A megegyezés roppant kedvező volt a magyarok számára, a gazdaság jelentősen fellendült és egészen az 1900-as évek elejéig a magyar GDP nagymértékben nőtt. Az ország egy fejlett mezőgazdasági és ipari hatalommá vált, Budapest pedig Európa vezető nagyvárosai közé emelkedett egy új, egyedi városképpel és számos olyan újdonsággal, mint a kontinens első metróvonala.

A Világháborúk időszaka

Az Osztrák-Magyar Monarchia virágzó évei után érkező 20. század nehéz időket hozott Magyarországra. Mint a Monarchia része, Magyarországnak nem volt más választása, mint a németek oldalán harcolni az Első Világháborúban, ami végül a Monarchia összeomlásához és a tragikus 1920-as Trianoni békeegyezményhez vezetett, ahol Magyarország elveszítette területeinek 72%-át.  Három és fél millió magyart zártak el az újonnan alakult határok többnyire Csehszlovákiában, Romániában és Jugoszláviában. A szerződés kiábrándítóan hatott a magyar társadalomra, és kétségbeesetten próbálták visszaszerezni az elveszítet területeket (vagy legalább azokat, ahol magyarok éltek). Ezért, Magyarország a Náci Németország oldalán csatlakozott a II. Világháborúban és próbálta visszakövetelni a többségében magyarok lakta területeket. Eleinte jónak tűnt a helyzet, egészen 1944-ig Magyarország nem szenvedett túl nagy károkat. A háború utolsó évében az ütközetek nagy része Magyarországon zajlott, és a Nácik a zsidó közösségeket kezdték elhurcolni jobbára Budapestről. 1944-ben négyszázezer magyar zsidót toloncoltak Auschwitzba. Később, amikor már világossá vált, hogy Németország elveszíti a háborút, Magyarország próbált átállni a másik oldalra, ami nem járt sikerrel, így a németek oldalán esett el. Végül az ország, mint a közép-kelet európai országok nagy része a kommunista Szovjetunió „ellenőrzése” alá került.

A Kommunizmus időszaka

Ettől az időszaktól Magyarországot a kommunista elnyomás uralta. Az 1950-es évekre a gazdaság összeomlott, az életszínvonal drámaian csökkent. A társadalmi elégedetlenség végül az 1956-os felkeléshez vezetett, aminek kapcsán bejelentették a Varsói Szerződésből való kilépést. A próbálkozás Moszkvából érkező jelentős katonai ellenállásba ütközött és elbukott. Később Kádár János vezetése alatt lassú megerősödés kezdődött. 1968-ban Magyarország megkezdte a gazdaság liberalizációját és megalakult az úgynevezett „Gulyáskommunizmus” ideológiája. Az életszínvonal növekedett, a külföldre jutás szigorú korlátozásai enyhültek és Magyarország lett a keleti blokk „legvidámabb barakk”-ja. 

 A rendszerváltás

Az 1980-as évek végére a változás felgyorsult. Kádár János 1987-ben nyugdíjba vonult, 1988-ban a kommunista párt szabaddá tette a nyugatra utazást, 1989-ben megalakult a többpárti rendszer. 1989 májusában Magyarország lerombolta a „falakat” és megnyitotta határait Ausztria felé. Ez volt az első lyuk a vasfüggönyön, mely miután összeomlott lehetővé tette a Kelet- Német állampolgárok számára a keleti blokk elhagyását.  1989. október 23-án kihirdették a Magyar Köztársaságot, majd 1990-ben megtartották az első demokratikus választásokat. Végül Magyarország szabad demokratikus európai köztársasággá alakult. Magyarország 1999-ben a NATO-hoz, majd 2004-ben az Európai Unióhoz csatlakozott.

Lájkold a cikket, és mondd el róla a véleményed!